Már-már tiszteletre méltó az az öntudatos korlátoltság, ahogy okos és intelligens emberek ágálnak amellett, hogy a választási rendszer, amelyben a 43 százalék egyenlő a 67 százalékkal, az helyes, az igazságos, tisztességes, demokratikus, sőt, még arányos is, és az arányosabb rendszer követelése nem más, mint liberálbolsi nyavalygás.
Mint említém, értelmes emberek ők, természetesen érveik is vannak, azon túl, hogy a kormánynak így tetszik, márpedig ami a kormánynak tetszik, az a haza érdeke. A leggyakrabban hangoztatott és legütősebbnek szánt érvük, hogy Franciaországban még aránytalanabb a választási rendszer, mégis demokrácia van. Ez így igaz, de Franciaország nyakló nélkül befogadja a migránsokat is, azt mégsem tartjuk követendő példának.
Egyébként bőven lenne tanulnivalónk a franciáktól a népakarat érvényesülése tárgyában, de a választási rendszerük nem tartozik közéjük. Ami aránytalan, az francia előadásban is az, ahogy az antidemokratikus jelenségek Franciaországban sem válnak demokratikussá.
A kormánypárti argumentáció másik fontos eleme annak megállapítása, hogy teljesen arányos választási rendszer nincsen. Ez a „minek lábat mosni, úgyis újra piszkos lesz” típusú okoskodás, idegesítő stupiditása ellenére (vagy pont azért?), roppant elterjedt. Valóban nincs teljesen arányos választási rendszer, de ez nem ok arra, hogy a magyart a teljesen aránytalan felé közelítsék.
Az 1990–2010 közötti rendszer is aránytalan volt, de a mostaninál arányosabb. Azt sem lehet a törvényalkotók javára felhozni, hogy csak a gyakorlatban derültek ki az új törvény hibái. Nagyon pontosan tudták, hogy az általuk kitalált szabályozás igazságtalanabb, mint a régi. Még nemzeti konzultációt sem tartottak róla.
Időközben porondra lépett egy újabb elsöprő érv, Zagyva György Gyula személyében. Zagyva szerepelt Gulyás Márton videójában, amelyben közismert személyek az arányos választási rendszerért fohászkodnak. Ám az ő társadalmi imidzse minden jó ügyet, amelyért szót emel, azonnal hiteltelenít. Alakítása hatalmas publicitást kapott, de nem az egyetértők, hanem a kormánypártiak részéről, mondván: a legjobb bizonyíték az arányos választási rendszer ellen Zagyva György Gyula kiállása. Megjegyzem: Zagyva 2010–14 között jobbikos képviselőként számtalanszor együtt szavazott a kormányoldallal. Nem kéne elhatárolódni azoktól a törvényektől, rendeletektől, intézkedésektől, amelyeket megszavazott?
Szólni kell arról, hogy épelméjű ember soha nem mondott, nem is gondolt olyat, miszerint az arányosabb választási rendszer bevezetésével garantáltan megbukik a kormány, és rögtön leverik a Fideszt a választáson. Jelen állás szerint az arányos rendszerben is a Fidesz győzne, csak a 43 százaléka nem számít 67-et, de még 51-et sem. Ha kormányt akarna alakítani, koalíciós partnert kellene keresnie.
Minő borzalom: kompromisszumokra kényszerülne. Kétségtelen, hogy egyedül, mindenféle alkalmazkodás, egyeztetés, alkotmányos korlátok nélkül könnyebb kormányozni. De a többpártrendszer egyik nagy hátránya – vagy előnye? –, hogy megnehezíti a kormányzást. (Mindenesetre 1990-ben emellett döntött az ország.) Az egypártrendszerben nem csak kormányozni könnyebb, a választások arányával sem kell foglalkozni. A plakát- vagy bármilyen más törvényt meg úgy megszavazzák, mint a sicc.
