Soros György nagy hatalmú ember. Ha hihetünk a kormánypárti felvilágosító kampányoknak (buta és gátlástalan propagandát csak az ellenzék folytat, a kormányoldal felvilágosít, ez egyértelmű), úgy adja-veszi európai uniós képviselőit, akár Mészáros Lőrinc a bankokat. Ám Soros György e mérhetetlen nagy hatalom ellenére sincs abban a kivételes helyzetben, hogy megszabhatná Európa kötelességeit. Pedig próbálkozik vele, mert ezek a hatalmasok mást se csinálnak: az erejüket fitogtatják, amit igyekeznek a valóságosnál is nagyobbnak mutatni.
A múlt hét közepén Berlinben akarta meghatározni szegény kontinensünk kötelességeit, de a magyar kormánypárti médiumok ismét leleplezték a mesterkedéseit. Soros „Európa kötelességének nevezte a migránsok befogadását” – adták hírül különböző fórumok, ami akkor is elborzasztó, ha az „első számú közellenség” nem pont ezt mondta. „Úgy gondolom, Európa kötelessége, hogy törődjék a bevándorlókkal. Ez egy humanitárius kötelezettség, és remélem, Európa teljesíti ezt” – szólott volt Soros, és nem oly nehéz belátni, hogy a migránsok befogadása és a bevándorlókkal való törődés nem ugyanaz. A legálisan érkező bevándorlókról a befogadó országnak illő gondoskodnia, de a zöldhatáron át, törvénytelenül benyomuló agresszív tömeg más elbírálás alá kell essen. Róluk annyiban kell gondoskodni, hogy ne jussanak be az országba, illetve ha már beszöktek, minél előbb húzzanak onnan. Még akkor is, ha néhány európai politikus agyalágyult nyilatkozatát biztatásnak vélték, vagy háborús menekültnek adják ki magukat.
Ezeket a csoportokat szeretik összemosni, pedig egész jól megkülönböztethetők. A háborús menekültek hálásak az életükért, mindenért, amit kapnak. Nem kezdenek feltételeket szabni, követelőzni. A bevándorlók türelmesen kivárják a hatóságok intézkedéseit, tiszteletben tartják az őket befogadó közösség törvényeit és szokásait. De az, aki tiltott helyen lépi át a határt, iratai nincsenek, hazudozik nevét, életkorát, származását illetően, bujkál a hatóságok elől, elszökik a befogadótáborból, több segélyt, jobb ellátást, nagyobb szabadságot követel, segítőit oktatja tisztességből, emberségből, európai értékrendből, az nem az életét menti, nem dolgozni, beilleszkedni akar, hanem az európai törvényeket és szociális ellátást kihasználva élősködni, nemritkán a befogadó országot meghódítani, megszállni, gyarmatosítani.
Ezzel a népséggel szemben lenne Európának bármiféle kötelessége? Ezt Soros György sem gondolhatja komolyan. Európa bőven letudta humanitárius kötelezettségeit az illegális migránsok alapvető szükségleteinek biztosításával. Ha egyes gazdag országok ennél többet akarnak nyújtani, az az ő dolguk. De az ő elképzeléseiket egész Európára rákényszeríteni nem szolidaritás, hanem erőfölénnyel való visszaélés, ami az európai értékrendtől meglehetősen idegen. (A gyakorlattól már kevésbé.)
Az egyik legtöbbet hangoztatott érv a migránsok befogadása mellett az, hogy megoldhatják Európa munkaerőgondjait.
Hasonlóra már volt példa. Nyugat-Európa a 60-as évek óta fogad be vendégmunkásokat, akik a saját identitásukat is megtartva jórészt európai polgárokká váltak. De ők szervezetten és hivatalosan érkeztek – így is volt gondjuk a beilleszkedéssel –, azzal a céllal, hogy dolgozni fognak. Sokat köszönhet nekik a nyugati gazdaság. Viszont olyan emberekkel, akik öntudatosan vallják, hogy eszük ágában sincs dolgozni, aligha lehet megoldani bármifajta munkaerőgondokat. Ők inkább növelik azokat, hiszen ahhoz is munkaerő kell, hogy velük foglalkozzanak. Ha pedig már kötelességről esett szó – nem annak a néhány dúsgazdag iszlám országnak lenne kötelessége befogadni mohamedán testvéreit?
