Bár a Kincsem-filmnek vajmi kevés köze van a történelemhez, a lóversenyzéshez vagy éppen Kincsemhez, mégis kézenfekvő volt, hogy az idei derbifesztivál reklámkampányának fókuszába a nagy sikerű mozidarab kerül. A háromnapos, sokszínű, látványos és nem mellékesen tartalmas program fénypontja – természetesen a futamok mellett – a film szombati és vasárnapi vetítése volt. A lovi menedzsmentje nagyon sokat tesz, hogy – ha régi fényében már nem is fog ragyogni – visszahozzon valamit a 190 éves magyar lóversenyzés hajdani dicső voltából.
Ehhez mindenekelőtt a nézőket és köztük a fogadókat kell visszacsábítani, amihez a műsoros körítés, ha mégoly színvonalas is, önmagában kevés. A vezetők – dicséretükre legyen mondva – sokféle ötlettel igyekeznek emelni a versenyek színvonalát. Közülük jó néhány bevált már, míg némelyek a kipróbálás stádiumában vannak. Üdvözlendő, hogy az ügetőn ismét a négyévesek futják a derbit, és újra hosszabb távon. A magyar ügető a háború után kényszerből állt át a háromévesek derbijére, hetven év után ideje volt visszatérni az eredeti, az ügetőfajta adottságainak sokkal inkább megfelelő rendszerhez.
Viszont kevéssé örülnek a fogadók, hogy a két derbit egyetlen hétvégére zsúfolták össze. Biztosan sokat számít a gasztronómiai bemutatókkal felturbózott fesztiváljelleg, és egy kétnapos bulit könnyebb megszervezni, ám a fogadók pénzügyeinek a nagy sűrűség nem tesz jót. Derbinapon az emberek szeretnek a szokásosnál nagyobb összegeket kockáztatni, de ha szombaton az ügetőn leégnek, másnap a galoppon nem lesz mit feltenniük. A lóversenyfogadók amúgy is szombat–vasárnapi üzemmódban élnek. Gyakorlatilag minden szombaton elveszítik az összes pénzüket, majd minden vasárnap segélyekből, hitelekből, kölcsönökből veszítenek tovább – hangzik a jogos ellenvetés. De mint mondám, a derbire nagyobb címletekkel készülne az ember, szombat este pedig nehéz jelzálogot bejegyeztetni az ingatlanvagyonra. Ráadásul a fesztivált fizetésnap előtt rendezik, ezzel is nehezítve a fogadó sanyarú sorsát. (Csak halkan jegyzem meg, abban sem vagyok biztos, hogy a magyar jövedelmi viszonyok megértek már az egyeurós, azaz 300 forintos alapjátékra.)
Érdekes, hogy a két szakág futtatói ellentétes stratégiát követnek. Az ügetőn túlnyomó többségben itthoni tenyésztésű lovak futnak. Külföldi születésűek kevesen vannak, ők is általában idősek, túl vannak a csúcsformájukon. Valaha az európai élvonal közelében voltak, ma levezetésképpen versenyeznek, elsősorban tenyésztési céllal vették meg, hozták be őket. Galoppon a versenyző lovak több mint fele külföldön látta meg a napvilágot. Csikó korukban kerültek hozzánk, versenykarrierjük itt bontakozik ki. Jelenleg a külföldön tenyésztett telivérek uralják a magyar versenyteret. A derbi tíz indulójából heten közülük kerültek ki, és csak hárman képviselték a hazai tenyésztést. A galopplovakat jobban megviseli a versenyzés, mint az ügetőket, pályafutásuk is rövidebb, mint ügető rokonaiké. A pénzdíjaik viszont magasabbak. A galoppfuttatóknak kisebb kockázatot jelent külföldön csikót venni, míg a sokkal tovább aktív ügetők esetében megéri a tenyésztéssel és a felneveléssel is bajlódni.
A 103. magyar ügetőderbit a rádiházi Kabala Ménesben világra jött, első esélyesnek tartott Úrilány R nyerte fölényesen, a kiváló szerb idomárhajtó, Veljko Mazic elegáns hajtásával. A 95. magyar galoppderbit látványos küzdelem után a francia import Eminens nyerte, Zdenko Smidával a nyergében. Egy magyar tenyésztésű kanca, Messerschmitt közeli második lett. Őt egy rendkívül tehetséges hölgy, Suták Csenge lovagolta.
