Szívet melengető riportot láttam a „királyi” televízió Öt kontinens magazinjában. Bakonyi Ferenc San Franciscóban élő hazánkfia Első Kaliforniai Huszárregiment néven hagyományőrző huszárcsapatot hozott létre és tart fenn tizenöt esztendeje. A tizenkét fős alakulatot – hárman magyar származásúak, kilencen Amerika egyéb nációit képviselik – a magyar szervezetek rendezvényeire szokták meghívni, szerte az egész országba. Az óhazától sok ezer kilométernyire, büszkén hordozzák és hirdetik az évszázados magyar huszárhagyományokat. Nem velőt rázó szenzáció, de érdekes és fontos riport volt. Ebben helyénvaló volt a közszolgálatban indokolatlanul túltengő lelkesedés és pátosz is. Nem is kritizálni akarom a filmet – a közszolgálatot úgyis csepülik folyton, sajnos többnyire jó okkal –, csak a hiányérzetemnek adnék hangot.
Alakult már huszárregiment Amerikában. A függetlenségi háború idején egy magyar huszár, Kováts Mihály ezredes szervezte meg a szabadságharcos haderő lovasságát. Kováts Mihály 1724-ben, Karcagon született. A református gimnázium elvégzése után, tizenhat évesen beállt a Hávor-huszárezredbe. Az ifjú közhuszár végigharcolta a Habsburg örökösödési háborút. Verekedett Szilézia, Poroszország, Csehország, Itália harcterein, majd 1745-ben már kornétásként átkerült a Haller-huszárezredbe. Ez az ezred egy év múlva feloszlott, s Kováts Mihály a híres franciaországi Bercsényi-huszároknál folytatta szolgálatát.
Korábban a neuhausi csatában már találkozott a Bercsényi-huszárokkal, csak akkor ellenségként. Nagy kereslet volt akkoriban a magyar huszárok iránt Európa háborús munkaerőpiacán. 1752-ben rövid ideig béke volt, s Kováts létszámfeletti lett. Ám nem bírta sokáig szolgálat nélkül, s belépett a porosz kötelékbe tartozó Székely huszárezredbe. 1756-ban kitört a hétéves háború. Kováts derekasan vitézkedett porosz színekben is, ezért 1757-ben másodhadnaggyá léptették elő, majd a következő évben elnyerte a hadnagyi rangot. A poroszokhoz átszökött magyar huszárokból Kováts önálló alakulatot szervezett, s annak parancsnoka lett. Ez a század olyannyira bevált, hogy Kováts 1760-ban már kapitányi rangot kapott. Ám megbetegedett, s még abban az évben elhagyta a porosz sereget, és némi kerülő után hazatért. 1763-ban megnősült, s Eperjesen telepedett le. Az 1768–72-es lengyel szabadságharcot kiképzőtisztként támogatta. 1777-ben Franciaországba ment, s levelet írt Benjamin Franklinnek, amelyben felajánlotta katonai tapasztalatait és szolgálatait az amerikai hadseregnek.
„Az aranyszabadságnak nem sárarany az ára” – kezdte levelét, érzékeltetve, hogy a szabadság iránti elkötelezettség hajtja, nem a kalandvágy. Amerikában gróf Kazimierz Pulaski lengyel brigadéros parancsnoksága alá került. Lehetséges, hogy találkoztak már korábban is, a lengyel szabadságharc idején, mindenesetre Pulaski nagyon bízott Kováts képességeiben. Pulaskit akkor nevezték ki a lovasság főparancsnokává. Az amerikai lovasság addig szervezetlen, komoly hadműveletekre alkalmatlan egység volt. Pulaski Kovátsra bízta, faragjon ütőképes haderőt belőle. Kováts megalkotta az első szabályzatot, meghatározta a csapatok felszerelését, felkészítette a lovakat a várható feladatokra, s kemény, fegyelmezett katonákká képezte ki az embereket.
Ezek alapján Kováts Mihály ezredest méltán tartják az amerikai lovasság alapító atyjának. Az új alakulat rendkívül sikeresen vette fel az angol hadsereggel szemben a harcot. Ám Kovátsnak csak kevés diadal jutott, 1779. május 11-én, miközben ötszörös túlerővel szemben is megvédték Charleston városát, Kováts halálos lövést kapott. Halálának színhelyén ma egy katonai akadémia gyakorlótere található. Az Egyesült Államokban ápolják az emlékét, itthon mintha megfeledkeztek volna róla. Miközben ellentmondásokkal teli történelmi életutakról ádáz viták zajlanak, a vitathatatlan hősök kihullanak a nemzet emlékezetéből.
