A két szél között vannak közbenső megoldások is; a relatíve kötött mandátum lényege, hogy a képviselőnek kevésbé fontos kérdésekben nem kell külső utasításra várnia, de köteles úgy eljárni, ahogy a választói feltehetően elvárják. A relatíve szabad mandátummal bíró képviselő a legtöbb kérdésben saját belátása szerint dönthet, de választási programjához és kampányígéreteihez tartania kell magát. Egy olyan rendszerben, ahol a legészszerűbb és legdemokratikusabb változat, a relatíve szabad mandátum eleve érvényesül, a megfelelő garanciák mellett a visszahívhatóság jogintézményének is helye lenne.
Magyarországon nem ilyen a rendszer. A parlamenti gyakorlatban a magyar képviselők abszolút kötött mandátummal rendelkeznek. Csak elvétve vannak lelkiismereti szavazások, egyébként minden ügyben a pártjuk utasításait kell követniük a képviselőknek. Önálló mozgásterük annyi, hogy a szavazógép gombját megtalálják. Ugyanakkor mintha a szabad mandátumra jellemző elemek is megjelennének a magyar parlamentben. Egyrészt mindenki ígérgethet fűt-fát, senki nem kötelezhető semmire. Másrészt aki mandátumot szerzett, azt négy évig nem lehet megfosztani attól, tökéletes alkalmatlansága ellenére sem. Hiszen pártutasításokat követnek, ezért nem is lenne méltányos számon kérni rajtuk döntéseiket. A „visszahívhatatlanság” a szolgalelkűség jutalma.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!