Viszont ha arra akart utalni, hogy a Fidesz minő híve és elkötelezettje az igazságtétel eszméjének, akkor csúnyán melléfogott. Önkényesen és elég sután leszűkítette az egykori felelősök körét. Egyöntetűen csak két párt szavazott a törvény ellen, érthető okokból az MSZP és nehezen magyarázható módon a Fidesz. (Az SZDSZ tartózkodott.) Ám ami igazán meglepő, a közkeletűen Zétényi–Takácsnak nevezett törvénytervezet egyik alkotójának, Zétényi Zsoltnak a visszaemlékezése. Egy esztendeje a lapunknak adott nyilatkozatában arról beszélt (Magyar Nemzet, 2016. november 4.), hogy nem érezte Antall József és a kormány teljes körű támogatását. Meggyőződése: ha a törvényjavaslatot a kormány nyújtja be, és nem egyéni képviselői indítványként tárgyalják, átment volna az Alkotmánybíróság kontrollján is.
Arról se feledkezzünk meg, hogy abban az időben (1991–92-ben) még a régi alkotmány volt érvényben. Ha az első szabadon választott képviselők legsürgetőbb dolga az új alaptörvény megalkotása lett volna, a rendszerváltás szelleméhez illőbb és méltóbb törvények születnek. Az időben megalkotott alkotmány felért volna a forradalommal, amelyet „nem tetszettek megcsinálni”. Az új alaptörvény elfogadása után, 2013-ban meglett az igazságtételi törvény is. Maga Gulyás Gergely terjesztette elő az azóta lex Biszkunak is nevezett tervezetet, amely alig különbözött a hajdani Zétényi–Takácstól. Ennek túl sok gyakorlati haszna azonban nincs, hiszen már nem élnek azok, akiken igazságot kellene tenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!