Nem értem, Gulyásék miért ragaszkodnak vegyes választási rendszerhez. Valószínűleg a politikusok továbbra is úgy hiszik, személyiségük varázslatos adottság, amelynek meg kell jelennie a választásokon. Holott ez nincs így. Többször bizonyságot nyert, hogy a választók pártokra szavaznak, nem személyekre. Az egyéni választókörzetek rendszerének akkor lenne értelme, ha az adott országgyűlési képviselő érdemben beleszólna körzete életének alakulásába. Ám a döntő többség nem szól. Talán nem is szólhat. Van ember e hazában, aki tudja Felcsút országgyűlési képviselőjének nevét? Pedig az az ország legdinamikusabban fejlődő települése, csak a képviselőjének semmi köze hozzá. (Utánanéztem a névnek, de nem írom le, nem akarom az olvasót felesleges információkkal terhelni.) Ráadásul Gulyás Mártonék elképzelése szerint a mandátumok kiosztása kizárólag a listán kapott szavazatok arányában történnék, így végképp érthetetlen a ragaszkodás a vegyes rendszerhez.
Ezek után az olyan tételek, mint a 106 egyéni szavazókörzet „felduzzasztása” 110-re, vagy a 199 mandátum megemelése 222-re, a külföldön élő és tartózkodó magyar állampolgárok levélben való szavazásának egyöntetű engedélyezése igazából a „nem oszt, nem szoroz” kategóriába tartozik.
Könnyű azon poénkodni, hogy a kormány meg a parlamenti többség magasról tesz a legzseniálisabb választási törvénytervezetre is, ezért Gulyás Mártonék és a Közös Ország Mozgalom értelmetlenül erőlködtek, úgysem lesz ebből semmi. De feltéve és remélve, hogy a nem túl távoli jövőben elfojthatatlan társadalmi igény mutatkozik majd egy tisztességes választási rendszerre, a KOM műve akár használható is lehetne egyszer.
