Szó nélkül beengedtek mindenkit a zsaruk, ahogy később sem csináltak semmit. A fiatalok több kisebb csoportot alkotva beszélgettek, zenéltek, énekeltek, voltak, akik fociztak. A kordont alkotó rendőrök készségesen visszarúgták az elguruló labdákat. Váratlan fejlemény törte meg a kedélyes, szinte idillikus hangulatot: a rét melletti parkolóba begördült vagy féltucatnyi Ikarus busz, KISZ-aktivisták rajzottak ki belőlük, és vitatkozni akartak a tüntetőkkel. (Megjegyzem, tüntetés gyakorlatilag nem volt, a puszta jelenlét bírt demonstratív erővel.) A Nagyrétet ellepte vagy kétszáz fiatal Lendvai Ildikó és Szekeres Imre, akik duzzadtak a dialektikus materializmuson hizlalt vitakészségtől. Vadászták a meggyőzhető alanyokat, mert a tüntetők, akik a fenyegető rendőri erőfitogtatástól nem rettentek meg, a KISZ-es agitátorok láttán fejvesztve elmenekültek. Csak maroknyi opportunista maradt, aki némi sör fejében hajlandóságot mutatott a nem túl nívós politikai eszmecserére.
Azok közül a fiatalok közül néhányan, akik reggel visszafordultak a Nagyréttől, senkitől sem zavartatva tartották meg a tervezett demonstrációt a Vérmezőn.
