Nem az a bajom, hogy tünetnek, tényleg leszarom. Valami nem tetszik, akkor arról beszélni kell. Ha két arcnak baja van egymással, akkor a személyközi kommunikáció keretei között intézik a dolgot. Ha meg több embert, netán egy egész társadalmat csesz a dolog, akkor a holisztikus gondolkodásmód, a szubszidiaritás elve az alkalmazandó, emellett javallott a diskurzus más színtereit igénybe is venni. Csak mellékesen jegyzem meg: még én is megkönnyezem, hogy e pár mondatba milyen zseniálisan zsúfoltam bele idegen szavakat.
Esküszöm a kilenclábú borjúra, nem akarok politizálni. De amit mondani akartam: az utóbbi időben feltűntek itt a valósággal köszönőviszonyban sem lévő „civilek”, akik úgymond civil világképpel mennek ki az utcára. Pontosabban itt voltak ezek korábban is, csak most okkal vagy ok nélkül – a nyájas olvasóimra bízom – hallatják a hangjukat. Legyen, legalább van valami pezsgés.
Csak elnézve ezeket a... khm, civileket, tikkelni kezd a szemem, s arra gondolok, hogy mi a büdös francot csináltok egész nap, nincs-e jobb dolgotok? Tudják a kedves olvasóim, miért húztam föl magam? Mer'hogy itt olyan emberek mennek ki sírni meg civilkedni, akikről ránézésre megmondom: életükben nem láttak még szükséget semmiben. Zsebből fizetik a Corvinust, megvan a saját lakás, dönteni is csak abban kell néha, hogy milyen legyen a több tízezer forintos gumicsizma (anyám, ennyi hülyét, inkább mennének ganézni!), a trendi kabi nyaksállal. Annyi bizonyos, hogy ezek fizették a zseni Steve Jobs garbóit is, mert iPod nélkül meg se bírnak lenni (főleg, hogy kétpercenként lájkoljnak valamit). Van itt egy – igaz, nem túl széles – társadalmi réteg, amelyik egyszerűen nem tud mit kezdeni magával jó dolgában. Jó, inkább miliő ez, de most hagyjuk ezt. Ha mondjuk a társadalmi mobilizáció szemszögéből nézem, akkor talán egy szabolcsi, szegény településen élő fiatalnak kellene zúgolódnia. Neki bizonyára kisebb az esélye bejutni egyetemre, mint egy jól eleresztett, gumicsizmás, cseppnapszemüveges, kurva trendi, iPod-os, nagggggyon pörgős, dinamikus és még tetvesül jól kinéző fővárosi akárkinek. Olyannak – és bazzeg, tudjuk, hogy így van! –, aki még a kötelező óráira is lusta bejárni, de közben meg belepofázik mindenbe. Helyette bent fekszik valamelyik szuper kávézóban, ugrik a WiFi-re és lájkol, lájkol, posztol, lájkol.
Szóval mondom: a Micit nem érdekli, hogy kijárnak ezek tüntetni. A gond ott van, hogy még életében nem járt egyik sem a hetedik kerületben, Borsod vagy Heves megyében, a kistelepüléseken, amelyek összessége lassan már kistérségi gettóként jelenik meg a szemünk előtt. Nem rándult még össze a gyomra a sárga csekktől. Mert olyan nagy a szegénység.
Mielőtt kimentek tüntetni, mert egy picit romlik az egyébként jó társadalmi pozíciótok, körbe kéne nézni. Le kéne jönni a hegyről, ki kéne venni a füldugót, be kéne menni az egyetemre (ajánlom: Andorka, Bevezetés a szociológiába, a piros fedelű, az új kiadás), s kicsit el kéne gondolkodni. Egy ilyen gumicsizma árából mások egy hétig esznek. Most el is köszönök kedves olvasóimtól, tolok egy kávét. Puszi.
origo.hu
Majdnem megöltek egy embert az egyik HÉV-megállóban
