Megmondom őszintén, hogy tikkel a jobb szemem – ritkábban a bal is szokott –, ha olyan nagyképű majmokkal futok össze, akik jó dolgukban már tényleg nem tudnak mit kezdeni magukkal. A francokat se érdekli, milyen javak, illetve körülmények (meg főleg lehetőségek) okán bújnak elő a földből ezek a nagy arcú... khm. Tudják, kedves olvasóim, mit írhatnék ide.
Állítólag Rudolf Péter (ERPÍ) megragadná a végtörlesztés lehetőségét. Joga van hozzá? Igen. Ez a színész magánügye? Igen. Állítólag a banki alkalmazott a szigorúan magánügyön igazi banki tahó módjára viccelődött, majd ezt a nője posztolta a nagy nyilvánosságnak. Nem kellene ezt a tagot a vizsgálat után kirúgni? De igen. Gondolom, ha a hír igaz, akkor ERPÍ meg a jogászai majd intézik, amit intézni kell. Nagyon helyesen. Én drukkolok.
Üvegtigris? Imádom. Főleg azt a jelenetet, amikor a rezesbandát bezárják a bódéba a gonosz bankrablók. Ott mókáznak bent, este jön Róka, majd a szerencsétlenkedés végén megkérdi, hogy mivel nyissa ki az ajtót. Lali meg annyit üvölt neki, hogy ANNNNYÁÁDDDAL! Hehe.
A bankok esetében a bizalom és „a béka segge alatt” kifejezés összemixelése tökéletesen megállja a helyét. Pölö kinek ne lenne olyan tapasztalata, hogy amikor bemegy intézni az ügyeit, a kiscsaj a pultban olyan ordenáré stílusban kezd el kaffogni neki, hogy az embernek szőrös lesz tőle a talpa (ma nagyon költői vagyok!). Igen, mert megyünk kuncsorogni, mi ágról szakadt proli magyarok. Szóval van ez a kaszt, ez az egész bankos izé. Amikor azt mondja valamelyik, hogy „bankos vagyok”, hasra kellene esni; nagy arc, kiválasztottság-tudat, a szociális érzéketlenség nagymértékű hiánya. Ez kedves olvasóimnak is ismerős lehet. Önmagában már a konkrét eset is emeli a vérnyomást. Ezek szerint nem lehet abban bízni – amikor az ágról szakadt proli magyar a pénzes emberek elé járul –, hogy a magánügye az magánügy marad. Mert lehet, ül ott egy nagyképű gőgös rohadék, aki elszórakozik mások élethelyzetén.
Tudják, mi teszi fel a pontot az i-re ebben az esetben? Ez ni, amit a szaklap után kénytelen vagyok idézni: „Hát így mennek a dolgok, ha az ember fiúja egy hazai nagy banknál vezető jogtanácsos.” Tipikus megnyilvánulása ez annak a talpszőrösítő egyednek, amelyiknek még a vécére is VIP-belépője van, valószínűleg csak annyi dolga lehet, hogy jól érezze magát. És szarni mindenki másra.
Szóval tényleg azt kellene, hogy ezeket becseszni egy albérletbe, minden VIP-től és kiváltságtól megfosztani (céges telcsi, céges laptop, céges automobil, fitneszbérlet, kajajegy, ilyen bónusz meg olyan bónusz), befogni őket valami jó kis fizikai munkára minimálbérrel. Garantálom, nem egészen egy év alatt olyan érték- és attitűdváltozásnak lennénk tanúi, ami után sírva könyörögnének, csak hogy egy kis jót tehessenek még, mert olyan sok a bűnük.
origo.hu
Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!
