Ez végzetes lehet

Valahogy alfahímmé kell változnom, nincs más lehetőségem egy boldogabb életre ezen a világon.

Már a fizikai testemet is csócsálja a sárga irigység. Vagyis ahogy Pataky Attila mondaná, a MATÉRIA is kezdi megsínyleni az önemésztést, az egyszerre felemelő és morbid vágyakozást. Merthogy itt alfahímnek lenni jó és kötelező is, ha akarsz valamit az életben. Nagyon szomorú vagyok: én minden vagyok, csak alfahím nem. Ez pedig olyan frusztrációképző rizikófaktor, ami determinisztikus volta esetén eróziót okozhat a tudatalattiban – ami, mint tudjuk, a tudat alatt van. Így hamarosan Anna Freud elhárító mechanizmusai felé kell vetnem vizenyős szemeimet.

Hogy mi a baj? Most láttam egy szaklapban, hogy Cristofelnek van valami a kezében. Na nem az. Hanem egy tool, amivel csiszol, de legalábbis fogja, mint hülye gyerek a cukros tölcsért. Merthogy kocsmája lesz. Vagyis a haverjának van valami pecója, ő pedig a NEVÉT adja hozzá, s talán még a pult mögé is beáll, ami azért egy munkaalapú társadalomban elvárható.

Többedmagammal nagyon alapos elemzésnek vetettem alá ezt a pillanatképet. A Miami Helyszínelők, a NCIS, az Alabamai felderítők, a Miskolci CSIS, valamit a Szabolcsi Top-Team Force emberei is arra jutottak velem együtt, hogy Cristofelnek nagyon jó. Több dolog miatt is. Sudár, mint a jegenyefa. Izmos, mint Stallone, de nem olyan kicsi és öreg, nagyon okosan szervezi az életét, szeret dolgozni, és olyan jó nők veszi körül, hogy egy fél ország irigykedik. Velem együtt. Pedig mint látjuk, a lehetőségek országában élünk, de ahelyett, hogy jól néznénk ki és szarnánk a világra, inkább szarunk a kinézetünkre és dolgozunk.

De ami még fontos, hogy a kubai csődörnek nevezett – egyébként mindössze 18 éves gyerkőc – még „munka közben” is olyan kurva jól néz ki, amivel leiskolázza az ország fennmaradó másik felét. Se munkásruha, se porszem, se retek, de még egy nyavalyás kék „svejci” sapka se. Pedig ha bekapja a gép a haját, akkor bekapja.

Nem vagyok sudár és izmos, okos meg pláne, magyar vagyok és nem kubai, és bizony a nők sem csüngenek rajtam, ezért búsulok. A vágyak és a valóság különös összjátéka folytán ördögi körbe kerültem.