„Megmondtam, hogy meghalsz!”

Úgy tűnik, hogy a csóri magyarok újra emelkedő pályára állnak mentálhigiéné-fronton, ugyanis Mónika aktivizálta magát és segíteni akar azokon, akik bajban vannak.

A cinikus rész. Igen, így átgondolva már értem ezt az egészet. Az összefüggéseket, az ok-okozati viszonyokat, a szomorúság okát a magyarok dúlt keblében. Amióta megszűnt Mónika kibeszélő show-ja – ahol emberek között oldotta föl a konfliktusokat és hintette el a szeretet, a béke (angolul: peace), a tolerancia, a szolidaritás, az empátia sűrű öntözést kívánó magvait – csak megyünk lefelé a francba. Szóval, azt írja a szaklap, hogy most magánzóként folytatja azt a szarkavarást, amit milliók néztek évekig. Nem radiátor lett, hanem mediátor, aki képes felfejteni a lélek mélyszerkezeti, látszólag determinisztikus strukturális anomáliáit, és javall is rá valamit. Láttuk már, hogyan is megy ez, fantasztikus az a kifinomult eszközrendszer, amivel dolgozik, az eredmény pedig lenyűgözőőőő. Főleg a nézése hat jótékonyan, merthogy aloe vera van benne.

De most jobb a helyzet: eddig a stúdiót verték szét (meg persze egymást is) a lelki gondokkal küzdő, megváltást kereső élőlények, most meg a nagyasszony „mediációs központjában” ismerhetik meg a lakberendezés különféle aspektusait.

Kicsit kirekesztőnek érzem a dolgot amúgy. Mivel egy hatvanperces találkozó tízezer forintba kerül, a komplexebb gondozás még többe, bizony sokaknak elérhetetlen ez a fantasztikus lehetőség. Kinek van erre pénze a szegény Magyarországon? Sok a gond, sokszor kell menni. Az emberek nem tudják, milyen zoknit vegyenek föl, mi legyen az ebéd, és hogy hány foguk van. Az anyagiakat félretéve, ha Mónika tényleg újra berobban, az ország összes mágusa, látója és mentalistája egzisztenciális válságba kerül.

A nem cinikus rész. Nagyon örültem, amikor anno levették a képernyőről ezt a nőszemélyt, inkább kisszéket csinált volna, mint műsort. Igaz, kár lenne egy személyben hibáztatni, ő is csak egy kortünet. Bizonyára százezereknek volt kurva vicces, ahogy gyakran (legalábbis úgy tűnt), a véglények szintjén vegetáló emberek ugranak egymásnak, gyakran nehezen kimondva egy tisztességes magyar mondatot is. Elnézést kérek a kedves olvasóimtól, kénytelen vagyok idézni a „nemzet mediátora” ténykedéséből pár pillanatot. „Jajaj jaj, Úristen.” (Gondolom, ez Mónika). „Baszom a kurva anyád, megmondtam, hogy meghalsz!” (Ez meg az egyik konfliktusos személy). Erre Mónika egy nagyon komoly technikát (az okos és szeretve aggódó nézést) vet be. Gondolom hatott, és a pár azóta is él boldogan.


Most még némi kis titok fűszerezi a visszatérést, de a Mónika hamarosan a sajtónak is felfedi a dolgokat. Amúgy inkább maradna csendben, elmehetne dolgozni is. Szóval a franc se tudja, hogy ez a nőszemély mihez ért, de hogy mediátornak kurva gáz, az biztos.