A kereskedelmi tévék által kínált tartalmak sosem tartoztak a kedvenceim közé. Olyannyira utálom őket és mindazt, amit képviselnek, hogy évek óta csak percekig hagyom magam megpörkölni. Szóval rühellem a kertévéket, a degenerált műsoraikat; hogy deviánsokból faragnak sztárokat, a szó klasszikus értelmében normává emelik a deviáns viselkedést. Abba bele se megyek, hogy ezek a típusú televíziók milyen – pénzben kifejezhetetlen – károkat okoznak a társadalomnak. Igen, mennek a viták, hogy vajon milyen ok-okozati kapcsolat van a társadalmi igény és a kereskedelmi televíziók tartalmi minősége között.
Senkire nem lehet, nem szabad ráerőltetni semmilyen értékrendet, de abban talán meg tudunk egyezni a kedves olvasóimmal, hogy vannak alapértékek, amelyek mellett nemhogy nem megyünk el, de egyenesen azon vagyunk, hogy elsajátítsuk azokat. Nem sorolnék ilyen egyre többek által baromságnak gondolt értékeket, hogy „szolidaritás”, meg a másik ember „tisztelete”, főleg hogy ezeket nagyon jól ki lehetne fejteni mikro- és makroszinten is. De mivel most szerda van és nem kedd, ezért nem fejtem ki.
Amúgy jól látni a napi életünkben is, interakcióink egyre nagyobb hányada történik negatív kontextusban, s megyünk lefelé azon a bizonyos lejtőn. Igen, mondhatják most a kedves olvasóim, hogy ezek egyedi nexusok – s igazuk is van azzal a kitétellel, hogy a sok „egyediből” áll össze az a valami, amit társadalomnak nevezünk. A negatív tendencia pont olyan biztos, mint ahogy a villalakók egyike sem ír ebben az évszázadban nagydoktorit. Sőt, ha némelyik olyan nagy lenne, mint amilyen ostoba és jellemtelen, ülve nyalná a Holdat.
Ki ne emlékezne arra a bozótvágós gyilkosra, akit most tettek rácsok mögé, méghozzá életfogytiglan. Arról eddig csak sötét gondolataink lehettek, hogy ez az embernek nem igazán nevezhető sötét tudatalatti mit is művelhetett a bozótvágójával a közértben. A halál sosem szép, de nagyon nem mindegy, hogy pihe-puha párnák között jön a kaszás egy szép és hosszú élet után, vagy egy embernek nem igazán nevezhető sötét tudatalatti kaszabolja le a jónépet. Jelen esetben egy srác és egy lány halt meg iszonyú körülmények között. Eddig is sejthettük, hogy ezek borzalmas pillanatok lehetettek. Itt a „sejtésen” van a hangsúly. Erre mi történik? A TV2 fogta magát, s felvilágosított bennünket arról, hogyan is néz ki az, amikor egy ösztönlény nemes egyszerűséggel lekaszabol két embert. Félreértés ne essék: itt nem a korrekt tájékoztatásról van szó, hanem a nézettség növeléséről bármi áron. Azon csodálkozom, hogy az áldozatokat kitakarták, bár ahogy nézem, látunk mi még komolyabb dolgokat is.
Közhely, hogy a szocializációs folyamat során az ember nem csak a pozitív készségeket és normákat sajátítja el. Ha valakinek tartósan olyan ideákat nyomnak a képébe, hogy késsel, ököllel, a másik elárulásával, tőrbe csalásával, átbaszásával is érhet el sikereket, akkor van rá esély, hogy rongy ember lesz.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon a hatóság mikor vizsgálja ki ezt a példátlan esetet, hiszen itt egy „korosztályos” felirattal nincs megoldva semmi. Ha Ice-T fennakadt a hálón, mert volt egy kis fakjú, akkor itt nagyon keményen oda kell(ene) csapni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
