Szőrös volt, de mégis megsimizte

Szülőkké vált az álompár, kis vombatocskákkal gyakorolják a papás-mamás játékot. Nagyon szerencsés ez a két kis állat, igazi cukiság ez az egész történet.

A beaouituoifouuul Csenge (23) és a sármos-férfias Peti (25), ez a két minden bizonnyal tökéletes személyiség örökbefogadás révén egyengeti a vombatok életútját. Nem mellesleg ők maguk is a szocializáció egyik speciális – s egyben talán a legnehezebb – területére tévedtek. Még szerencse, hogy nem kell komolyan venni ezt az egész hülyeséget. Kettő (arab számmal: 2), az erre éhes félkegyelműeknek kitalált figurák ezek a fiatalok, akik valami szar műsorban jöttek össze, és amennyire érteni vélem, még össze is házasodnak. A kedves olvasóim is tudják, hogy évről évre egyre kevesebben házasodnak, ennek pedig legalább öt oka van (de most egyet sem árulok el). Tök fasza lenne, ha javulnának a statisztikák, de ne így. Persze mindenki ott cseszi az életét, ahol tudja és akarja, „béke veled”.

Nézzük. Adva van egy fiú meg egy lány. Kuuuuuuurva tökéletes mindkettő. Csodálatos haj, tündéri pofi, gondolom okosság is van, minden hajszál faszányosan a helyén (van a kence, ami szélben meg esőben is tart!), szuper korreláció mutatható ki a ruhadarabok között. Amikor az ember ilyen összerakott, kicsit megfuttatott (hatvan és négyszáz méteren) „egyedeket” és „párokat” lát, valójában sosem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Esetleg együtt mindkettőt. Ezek ketten is most sütkéreznek, meg biztos szeretik is egymást (hehe), de nekem tíz jó csaj se tudná beadni, hogy ez valóságos. Miközben milliók élnek nagyon szarul, küzdenek a számláikkal, próbálnak munkahelyet találni, az arcunkba tolnak ilyen „álompárokat”, akik – gondolom – életükben még be se mentek semmilyen hierarchizált, komoly teljesítményt követelő munkahelyre, és egymásról is csak annyit tudnak, hogy cukik. Reggel felkelnek, tökéletes minden, márkás alsógatya, pajkos kombiné, ezereurós mosoly, jó illat, kellemes kisugárzás, „édesem, jön a kávé” feeling. Ha tévedtem, bocs, majd hamuzok.

Szóval azért kettős ez a dolog, mert talán két sokkal jobb sorsra érdemes, valóban intelligens, a „normális világban” jó esélyekkel és azokat megfelelően kihasználó fiatalokról van szó. Erre „szerepelnek”, mert mint sok hasonló, azt hiszik, hogy majd a matéria (ez Pataky Attila egyik kedvenc szava) kifizetődő lesz. Ha lenne egy szuper megacégem, én se Csengét, se Petit nem venném föl. Cukiknak cukik, csak éppen megmártóztak abban a bizonyosban, amit bizony nem lehet lemosni.

Lám, Csengének az okozott izgalmat, hogy vajon hozzáérhet-e a kis vombatocskákhoz. De jó neki, ajánlom ingyen a rögvalóságot.

Három hónapja vannak együtt. Látni, hogy fingjuk sincs még az életről – ami nem baj, a gond, ha azt hiszik, van róla fingjuk –, szóval a nagy próbatételek, mérkőzések, az óhatatlanul becsúszó pofonok ideje még nem jött el. Úgy kétszer ennyit adok még nekik. Persze akármi lehet, talán Bódy Sylvi tudja, hogy mi a f@sz lesz.