Pokoli tortúra várhat az érzékeny teremtésre

A korábban oly magabiztos Kinga képin is látszott, hogy szenved mint a kutya, amelyik hetet borjadzott.

Na nem. Nem szemétkedek. Könnyű lenne azt mondani, hogy „megérdemelted, baszod, minek mentél oda”. Nos, a písz, lav, empeti és a szolidariti lágy és selymes hangján szólok, hiszen nagy a szomorúság. Merthogy annak ellenére, hogy rühellem a valóságsókat, a gyakran alapvető emberi viselkedéskultúrát is nélkülöző idiótákat, akár van szilikonmell és kacsacsőr, akár nincs, azért még van bennem némi písz, lav, empeti és szolidariti is. Szóval elnéztem az ítélethirdetés utolsó pillanatait, s komolyan mondom, szántam a Kinga néven futó kiscsajt. Aztán elmúlt. Hiszen a fájdalom (angolul: pain) nem azért volt ott a képin, merthogy éppen a világbéke miatt aggódott. Túrót. Dehogy: nem bírta elviselni, hogy nagggyon sokan utálják. Nem kicsit, hanem fullosan. Azért makkant meg, mert nem mehetett vissza hisztizni a villába.

Nagy arccal vágott bele a buliba és veszített egy hasonló kaliberű akárkivel szemben, hát, ez ad a büszkeségnek, elismerem. Ha a kedves Olvasóim kételkednek egyébként indulatos szavaimban, az INTERNET segítségével könnyen visszakereshetik K bemutatkozó filmjét. Hálát adok a nagy Manitounak azért, mert sokáig óvta Winnetout, másrészt hogy nem minden 22 éves kiscsaj ilyen.

Kinga és a hozzá hasonló lányok megszokták, hogy a műcsecs meg a többi mindenkit lenyűgöz, minden megszerezhető, s legfőképpen minden jár is alanyi jogon, mint a nemzeti kockázatközösség rendszerében az egészségügyi ellátás. Jó nagy pofon volt, kisebb összeomlást láthattunk. Remélem, a muter örült otthon a tévé előtt, amikor a szeme fényének megindult a taknya egy ostoba „játék” miatt.

Erős kétségeim vannak abban, hogy 100–148 napokat, amelyek merő gyűlölködésben és haragban telnek el, meg lehet úszni lelki károsodás nélkül. Főleg ha egyébként – mint kiderült – saját magukkal is hadilábon álló kis csitrikről van szó. Ha jól megnézem péel Kinga arcát, annyi érzékenységet, szeretetet, píszt, lávot, empetit és szolidaritit se látok rajta, mint egy rozsomákon. Kár érte.

Kérdés, hogy úgy végzi-e, mint a bigbrádörös nyomorult, csak kisebb kiszerelésben, vagy esetleg leszáll a magas lóról, betudja a villát egy szar döntésnek, elteszi a szilikoncicit, visszaszáll a földre. Akkor még lehet belőle valami. Persze lehet, elhívják majd haknizni, mondjuk egy közös hiszti ötezezér’ a rajongókkal már jó biznisz lehet. Persze ki mint vet, úgy arat (de bölcs vagyok ma).

Azt mondja most a cselszövő lány, jó ideig nem akar pasizni. Állítólag utálja a férfiakat, amiről hírek szerint VV Attila tehet (gondolom, a fogcsikorgatás...). Hát kiscicám, itt most nem te döntesz, az kurva élet.