Több, mint testőr – vesztébe rohan a sztár?

Felpörögtek az események, követni se tudom, pedig bűzlik minden, mint egy indiai vécében.

Szóval most, hogy VV Attila milliomos lett, mert ő vakaródzott a legjobban az erre a tevékenységre létrehozott helyen, immár boldog ember. Engem pölö nagy reménnyel tölt el ebben a szélsőségesen egoista, individualista, hedonista, individualista, egoista, hedonista világban, hogy bizony nemcsak a matéria, de a megfoghatatlan javak is érnek még valamit, és nem semmit. Merthogy Attila azt mondja, őt bizony nem az ötvenmilla teszi boldoggá, hanem hogy újra vannak barátai. Igen, gondolom, nem a 15 perc hírnév meg a sok lóvé, hanem a kellemes és ellenállhatatlan személyisége miatt. Grat, szeretnék ilyen lenni én is, de most nem viszket semmim.

A lényeg, kedves Olvasóim, van még remény arra, hogy ez a gonosz világ, amit a Pataky Attila által pénzizmusnak nevezett konstrukció mozgat, mégse csak a pénzről szóljon.

Ugyanakkor aggódom is, méghozzá a magánélete miatt, merthogy a Ratkó-unokáknak mostanság nagyon rossz. A 33 éves SZTÁR most Sehebezerádééval megy majd Rómába, hogy a 21 éves kislány lezárja a kapcsolatát valami emberrel. De van ennél jobb is! Elhozza Blökit, aki amúgy Barbie! Te, az nagyon kell! Meg ugye Sebizádé azt is mondta, kell egy férfi is mellé, ha a volt embere esetleg felszívja magát. Erre van egy joghurtom, hogy így lesz! Szóval kíváncsi vagyok, mi lesz; amúgy ha Attila beszedne az olasz csődörtől két nagy büdös pofont meg egy csúnyán nézést, akkor lenne csak igazán valaki! Plusz két nap a címlapokon, haver!

És ami még fontos: ki tudja, hogy mi lehet még Sebizádéval. Hiszen nagyon összemelegedtek az utolsó napokban, bár nem értem, hogy ezen mi a nagy cucc. Amikor már csak ketten-hárman ülnek bent talpig idegben, vajon kivel barátkozzanak? Micivel? Barbie-ért is csak most mennek!

Amúgy jó lenne, ha összejönnének meg sokasodnának. Piszok rosszak a népesedési mutatók. Már tízmilla alatt vagyunk, tavaly kilencvenezer alá esett a születésszám. Ilyen derék, az értékek és a normák mentén élő, „nem a külső, hanem a belső a fontos!” alapvetés mentén élő emberekre van szükség itt ebben a Magyarországon.

Na, még csak nem is káromkodtam. Puszi