Döbbentem olvastam, hogy Sebizádé immár nem csak fél, de retteg is, bár gondolom, előtte meg szorongott, mer’ ennek vannak stációi amúgy. Valami baj van az anyaggal, amit beillesztettek neki még 19 évesen a mellébe, és most állítólag valamit találtak ott. Csak remélni tudom, hogy nincsen baj, és biztos jót fog tenni neki az is, hogy az eddigi 300 köbcentis betét picit nagyobb lesz. Olyan ez, mint a gross domestic product: állandóan növekednie kell, vagy jön a leminősítés.
Döbbentem olvastam, hogy VV Kinga, aki sírógörcsöt kapott, miután kiutálták a villából, nagyon le lett szidva a szigorú apu részéről, mert mindenféle gönc nélkül lettek róla képek álmai újságjába. Apa biztos nagyon megértő lesz az ízléses képek láttán, s mindannyian konstatálhatjuk azt is, hogy Magyarország egy icipici Amerika is, mert az álmok – főleg, ha valaki hajlandó vetkőzni – valóra válhatnak.
Döbbentem olvastam, hogy Damu Roland összeesett az utcán. Ilyesmivel nem lehet viccelni, lehet tényleg elkapta valami. Hevesen dobogott a szíve, meg ilyenek, persze vagyunk így ezzel egy páran még. Biztos megviselte a macera; hamarosan el kell vonulnia a megszokottnál valamivel kisebb helyre, mert papírja van róla, hogy nem viselkedik jól a nőkkel. Gáz. De ettől függetlenül is, akkor se vennék tőle semmit, ha ő fizetne helyettem saját magának.
Hát ugye, a félelmeinkkel szembe kell nézni, oszt’ úgy győződnek azok le. Így van ez a tériszonnyal, a pókiszonnyal, műmellekkel, szigorú apukkal. Meg a klausztrofóbiával is.
