Például szülők jelentős hányadának valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit csinál a gyereke a zárt szobaajtó mögött. Ilyenkor működésbe lép a tévésorozat-effektus: persze senki sem nézi a remek műsort, mégis kurvára képben van mindenki. Így feslik föl még jobban az amúgy is rongyos bizalmi szövet, s így válik mérgezetté a kút. Vajon mennyire képes lelki-mentális vitalitását megőrizni az a fiatal, akinek céltábla van a homlokán? S mit visz magával, mit ad majd át?
Úgy tűnik, hogy az orrunk előtt nőnek föl olyan generációk és élnek olyan emberek tömegei, amelyek és akik megengedhetetlenül nagy dózisban kapják a gyűlöletet és a haragot.
Pedig vannak – igaz nem mindent eldöntő, de létező – gyógymódok is. Szóba állni egymással. Beszélgetni, kinyílni, támogatni, köszönni, bizalommal fordulni, kényszerképzeteket és a negatív sztereotípiákat kukába dobni. Nem olyan nehéz ez. Csak bátorság kell hozzá. Meg arc. És szív.
