E blog számtalanszor írt már szomorúan a kollektív tudatalatti mélyén meghúzódó egoizmusról és önpusztító attitűdről, a robotemberekről, az önimádókról, az élvezkedőkről, a nap mint nap megnyilvánuló „Dögölj meg!” mentalitásról. Nem kell ezt túlragozni. Elégtelen. Vastagon bevésve, kitörölhetetlenül, mint hülye gyereknek a fizika egyes. Itt van ez a Blaha Lujza téri haláleset. Szerencsétlen módon kizuhant egy ember az ötödik emeletről, és ott halt meg a Rákóczi út kellős közepén. Közönség előtt. Hát hol élünk, ember?! S mindössze egy ember volt talpon a vidéken, aki nem a nyálát csorgatva állt oda posztolgatni és élvezni a látványt, hanem próbált tenni valamit. Ebben az esetben életet menteni. Ez az ember egy hős. Ritka, mint a fehér holló. Az Origónak elmondta tapasztalatait. A nagy magyar szolidaritásról. Arról, amire az új ombudsman építene a hidegben didergő hajléktalanok ügyében. Bukó meccs, nem érdemes rá fogadni. Jéghideg üresség és sötétség van itt.
A Fejlövés blog további írásai itt.
