Az ostobaság mindig utat tör magának

Megy a felháborodás, könnyezik az internet. Micsoda álszent bagázs!

Muki
2014. 06. 22. 5:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sose felejtem el. Még a régi rendszerben, amikor úgynevezett gyárlátogatásra vittek általánosban. De nem ám a kekszgyárba. Úgy gondolták a haladó szocializmusban, hogy 12-13 éves gyerekeknek mindenképpen meg kell nézniük a vágóhidat. Állatleölést szerencsére nem kellett végigülni, de azért az a szag néha még az orromban van. Én az állatokkal vagyok.

Szóval a vágóhíd olyan hely, ahol leölik az állatokat. Nem egyet, hanem nagyon sokat, ipari mértékben, minden másodpercben. A szerencsétlenebbje előtte zsebkendőnyi helyen „él” erős dopping alatt, hogy mihamarabb mehessen a kés alá. Anyu, apu és a kis lurkók – összességében, amit mostanság az internet népének is neveznek – az e mechanizmusból keletkező húst eszi meg. Pontosabban dobja a kukába, mert a modern ember nagyon ért a pazarláshoz. És persze mindenki boldog.

Valami brit író megölt egy nyulat. Amúgy azt tette, amit, gondolom, sokunk nagymamája is megtett. Az internet népe most nagyon berágott a nőre, mert az a „gyilkosságot” bosszúból követte el. Szerencsétlen állat megrágta a zöldségét, és ez lett a veszte. Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez meg jól megette. Tény, hogy nem vall egészséges gondolkodásra az ilyen ügymenet, e sötétséget nincs lámpa, amely bevilágítaná. Szerencsétlen állat esete pontosan megmutatja az emberi természet lényegét. S mennyi ilyen kicsinyes, bosszútól vezérelt ember vesz minket körül életünk folyamán.

És most megy a felháborodás, könnyezik az internet. Micsoda álszent bagázs! Pont az ostobaság figyelhető meg, mint mondjuk egy a szegénység ellen küzdő FB-csoport esetében is. Lájkolja boldog-boldogtalan, de száz forintot nem utalna, pedig de sokan szorulnának rá

Vélhetőleg csupa olyan ember csapott fel hirtelen állatvédőbe, aki azt gondolja, hogy az ő marhaszelete, csirkecombja, halfiléje csak úgy keletkezik a tányérjára, hogy vértelen a történet, tiszta marad a kéz, s nem holmi hideg precizitással működő ipari tevékenység eredménye, ahol olyan rutinnal vágják/darálják le, belezik ki az állatokat, ami miatt tényleg az embert gondolom a legveszélyesebb fajnak ezen a világon. Szóval ezért leszek pipa.

A kisujjfelemelős műfelháborodás helyett inkább ajánlom a gyárlátogatást, csak hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. De jobb nem tudni, honnan van a kaja, mi?

További posztokat itt olvashat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.