Állítólag piás volt a fickó, nem engedték le a metróhoz, az ellenőr meg leütötte, miután a tag készített róla egy fotót. Majd eldől, kinek volt igaza. Bár az az igazság, hogy én egy BKV- vagy mit tudom én, milyen ellenőrnek azt sem hiszem el, ha köszön. De a legfontosabb: ütni vélt vagy valós sérelmek okán is igen primitív eljárás. Amúgy meg ha piásan lehet bringázni, akkor metrózni is.
Észak-Magyarország, MÁV. Előre idegeskedés a bringás vonatozás miatt. Odafelé még simán megy a dolog, igaz speckó vagon nincs, de a vonat végében elférnek az eszközök. Megállónként ugrás, felszáll-e valaki. Nagylelkűek vagyunk, ennyi belefér. Visszafelé – noha a menetrendben az van feltüntetve, hogy igen – már a vonat végében sem fér el a kerékpár. Mivel jegyünk van, felszállunk. Összesen három bringa feszül egymásnak a vonat végében. Kalauz jön. Igazi fontos ember, Úr az ő kis territóriumában. Mondja, hogy ez nem jó. Mondom, menetrend szerint kellene lennie megfelelő kocsinak, de nincsen. Biztos azt hiszi, hogy a bringás utasoknak olyan jó, hogy minden egyes a MÁV-on elszenvedett utazás után terápiára kell járnia, feldolgozni a történteket. Szóval elkezd szövegelni. Mondom, „Ez a MÁV” – ennyit, semmit többet, pedig lenne mit. Mondja, ne kritizáljam a MÁV-ot, mert mindjárt úgy dönt – hiszen ő egy Úr –, hogy csak két kerékpár lehet fenn, a harmadik leszáll. Mondom neki – és a harmadik bringatulajdonos is –, hogy mivel érvényes jegyünk van, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mit szeretne tenni. Kapitulált, elhúzott.
Apróságok, de ha sok ilyen van – márpedig nem tudhatod, hogy mondjuk egy pincér mikor hozza ki tahó módon a kávédat –, akkor bizony elkezdesz gondolkodni. Azon, hogy itt valami kollektíven nem működik.
Itt van ez a szerencsétlenül jár bringás srác. Súlyosan megsérült (teljes gyógyulást!), miután egy busz leszorította a Thököly úton. Teljesen egyértelműnek tűnik a helyzet, csak fogom a fejem, és ha valaki nem érti, hogy mi mozgatja az embereket, s miért/hogyan alakul ki a vakság a másik fél irányába, az nem teljesen hülye.
