Megint lement a „fekete péntek”. Csak a szokásos: első ránézésre normálisnak tűnő emberek esnek egymásnak egy-egy tévé vagy játékkonzol miatt. A történet egyik legszánalmasabb vetülete, hogy e félhülyék jelentős része tavaly is vett tévét vagy játékkonzolt. És jövőre is fog. Így vannak programozva. Nem jönnek be az összeesküvés-elméletek, de az tény, hogy emberek százmillióinál sikerült elérni: ha nem rendelkeznek bizonyos eszközökkel, akkor bizony szarul érzik magukat a bőrükben. S ebben éppen úgy benne van a kontrollt veszített birtoklási vágy, mint a manipulált testideál okozta testképzavar is. Tolják a szomorú szmájlikat, meg hogy „szomi vagyok” a Facebookra, várják a megerősítést, ahelyett, hogy élnének, kutatnák saját lényegüket. A valóságban persze, ami sokaknak, mivel nincsenek készségeik és felszerelésük e tengereken való hajózáshoz, egyre félelmetesebb.
Semmi bajom a fogyasztással, életünk szerves része, csak annak körülményei, intenzitása és a józan ész hiánya taszít. Azzal sincs problémám – sőt! –, ha az ember foglalkozik a testével, kvázi öngondoskodik: jobb élete lehet, kevésbé betegszik meg. A testi elégedettség a mentális dimenzióban is megjelenik, ami szintén örömteli, mindenki profitál belőle. Viszont a 10 dekákon való aggódás, önhánytatás/sanyargatás, a kóros megfelelési kényszer – akár férfi-, akár női magazin hatására – csak rombolhat. Egyént és közösséget egyaránt.
Persze kár lenne emiatt csak az amerikaiakat lehúzni, a megőrülés a fejlett világ szerves része lett. Amikor minálunk is sorok állnak, s első ránézésre normálisnak tűnő emberek óvodások önkontrolljának szintjére süllyedve, párálló szemekkel veszik kézbe az új telcsit, vagy amire éppen megmondták neki, hogy az a kicsi szíve vágya, az bizony a konzumidiotizmus egyik stációja. Nyugodjon le mindenki: sokkal komolyabb lenne itthon is a tolongás, ha lenne elég elkölthető lóvé. De jön ez szépen, lassan, de biztosan.
És még nincs itt a karácsonyi bevásárlás őrülete, amikor gyakorlatilag válogatás nélkül vesz mindenki mindenkinek mindent, a nagy halom gagyi versenyez a minél drágább javakkal. Merthogy megy a verseny, hogy ki költ többet. Az a kérdés dől el, hogy ki a Jani, a janibb és ki a legjanibb. Mintha egy-egy nap hamis kedvessége teljessé tenné az egymás közötti viszonyokat, összerendezné a dolgokat. Közhely, de éppen a lényege sikkad el ennek az amúgy szép időszaknak. Le kellene lassulni, bent is, számot vetni. Kell az néha. Olyan az, mint az iránytű.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!