Még mindig nincs meg az ostobaság ellenszere

Sikerült egy olyan össztársadalmi érzületet kialakítani, ahol a kiközösítés miatti félelem a józan döntéseket is felülírja. Zsigerből élünk, mert meg akarjuk mutatni, hogy mindenkinél nagyobb királyok vagyunk.

Félreértés ne essen: nem arról a fiatal házaspárról van szó, akik végre szeretne egy saját lakást venni s emiatt kénytelen eladósítani magát három évtizedre. Előttünk van a kép, amikor az illető már meg se tudja fogni a szatyrait, vonul mint a fontos emberek és hisztizik, mert csak két keze van és nem három. Csinos kis összeesküvés elméletem egyik tétele szerint jelenleg az eszközök, tárgyak mennyisége és minősége jelöli ki, hogy melyik polcon ülnek az emberek. E tömegeken hatalmas a kommunikációs és pszichológiai nyomás, s gyakorlatilag menthetetlenek. Ha szólsz nekik, hogy kettő is elég három helyett, nem keretezed be, amit kapsz tőlük, azt garantálom.

A Pénzügyi Jogok Biztosának Hivatala úgy kell, mint falat lehetőleg félbarna, magos kenyér. Nem csak amiatt, mert a pénzügyi szektor szereplői minálunk különösen el vannak pofátlanodva, oszt emiatt emberek százezrei élnek „csekkfrászban”.

A hivatalnak az is feladta lesz, hogy valamiféle pénzügyi kultúrának is elvesse a magvait. Akkor talán elkerülhető lesz az, hogy emberek személyi hitelből mennek nyaralni „olaszba” utána meg sírnak, mert baj van. S talán a most felnövekvő generációknak sem lehet majd olyan könnyen elcsavarni a fejét. Bár amilyen őrületet tud okozni egy okostelcsi, efelől erős kételyeim vannak.

Ez az egész fogyasztói kultúra gyenge lábakon áll, éppen olyan álvalóság ez, mint a tőzsdék világa. Viszont a mesterségesen támasztott és mondjuk az anyagi lehetőségek hiánya miatt kielégítetlen vágyak miatti frusztráció meg önképzavar, megspékelve a rossz társadalmi közérzettel szinte kézzel fogható.