Ki állja a cechet?

Ronaldót a Twitteren 40 millióan követik – ötször annyian, mint Ferenc pápát.

Az ázsiai piac megkerülhetetlen, ráadásul jelentős része még meghódításra vár. Nyaranta ezért járnak a Távol-Keletre (és az Egyesült Államokba) haknizni az európai topcsapatok, és az olasz szuperkupadöntőt is ezért játsszák Pekingben. A piacszerzés ma már fontosabb, mint az identitás: az abu-dzabi nemzeti bank kérésére a Real Madrid ezért retusálta ki címeréből a keresztet – nehogy a keresztény jelkép sérthesse a stratégiai szponzor muszlim klienseinek vallásos érzületét. Emlékezhetünk arra is, hogy a patinás salzburgi futballklubot megvásároló Red Bull energiaital-gyártó cég egyik napról a másikra lila-fehérről a céges piros-fehérre változtatta a klubszíneket.

A piac szabályai így írják fölül a hagyományt.

S megváltoztatják a futballfelfogásunkat is. A szórakoztatóipar logikája szerint ugyanis a sztár fontosabb, mint a csapat, sőt: fontosabb, mint a klub. CR7 hivatalos Facebook-oldalának több kedvelője van (109 millió), mint a Real Madridnak (86 millió); a Twitteren pedig 40 millióan követik – ötször annyian, mint Ferenc pápát Ez a fajta népszerűség a sportsajtó számára is ziccer. Ronaldo szinte egymaga eladja a világ egyik legnagyobb sportnapilapját, arcképe tavaly 110-szer szerepelt a Marca címlapján.

Amikor kimegyünk egy meccsre, csapatokat látunk magunk előtt. Ha tévében nézzük ugyanazt a meccset, akkor már csak egyéneket. A kamera individualizál. Portrékat mutat, mikrotörténeteket, gesztusokat, mozdulatokat. A show-biznisz parancsa, hogy a sztárnak vizuálisan is különböznie kell az egyenmezben (uniformisban!) pályára lépő csapattársaitól. Kitűnni mindenáron. Ezt a célt szolgálja a rikító színű cipő, az extrém hajviselet, a tetoválás, az egyedi gólöröm.

Egyszer interjút készítettem Lisztes Krisztiánnal, aki elárulta: amikor Stuttgartba szerződött, arra kérték, mondja azt, hogy Tiziano a kedvenc festője, mert ez az információ egyedivé teszi őt. Ha pedig kihagy egy ziccert, látványosan fogja a fejét, vagy üsse a földet dühében. „A lényeg az, hogy minél érdekesebb, minél eladhatóbb, minél médiaképesebb legyen egy játékos” – mondta Lisztes.

Így lesznek az élsportolókból médiasztárok, olyan beazonosítható popikonok, akiknek az arcával eladható a „Chelsea”, a „Real Madrid” vagy a „Manchester United” nevű termék. Beyoncé, Justin Timberlake, Lady Gaga, Brad Pitt, Lionel Messi

Ugyanaz a minta, nem?

Ma már nehezen hihető, hogy az első aranylabdás, Sir Stanley Matthews általában gyalog járt edzésre. Olykor busszal. Útközben elbeszélgetett a szurkolókkal. Ez a fajta kapcsolat mára megszűnt, a szurkolók világa nem találkozik a focisták világával, akiket valahol a sztratoszférában kellene keresnünk, hollywoodi díszletek között.

Csak mi hisszük még mindig azt, ócska, korhadt tribünök korlátjának dőlve, hogy a futball a miénk is.