Ess, eső, ess!

Elvek? Azok nincsenek. Biznisz az van. Meg igazságügy-miniszteri poszt a Most–Hídnak.

Gazdag József
2016. 03. 19. 7:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Rettenthetetlen hülyék kora jő.”
Petri György

Olvasom, hogy Besztercebánya megye ispánja félbeszakíttatott egy színházi előadást, mert zavarta őt a „túlságosan expresszív nyelvezet”.

Mindez a következőképpen történt: a fasiszta & antidemokrata & szkinhed (javaslom a kezdőbetűk összeolvasását, a továbbiakban csak így nevezném) ispán a darab felénél úgy döntött, ebből elég. Segédjei azonnal szaladtak a színfalak mögé, s a szemtanúk szerint „heves gesztikuláció kíséretében” tolmácsolták a megszeppent színészeknek a fasiszta & anti & szkin (kezdőbetűk!) ispán parancsát, aki dolga végeztével peckesen elvonult.

Mentségére hozható föl, hogy életében alighanem először volt színházban, nem tudhatta, hogyan kell viselkedni.

Máskülönben meg: Kulturkampf van, babám!

Ez a fasi-anti-szkin (kezd.!) ispán ráadásul pert fontolgat a színtársulat ellen, szerinte ugyanis nemzetgyalázás bűntette valósult meg az előadás során.

Hát így állunk.

S a következő lépés vajon mi lesz? A „dekadens kultúra” betiltása, kihallgatások, internálás, sárga csillag?

A besztercebányai eset 2016. március 14-én történt, a fasiszta szlovák állam kikiáltásának évfordulóján, ugyanazon a napon, amikor Jozef Tiso háborús bűnös sírjánál egy Zeman nevű katolikus pap, aki a szalézi rendhez tartozik – mely rendnek, csak jelzem, az ifjúság oktatása a fő feladata –, éppen történelemhamisításnak nevezte a holokausztot.

Besztercebánya közelebb van Budapesthez, mint gondolnánk.

Emlékeznek még a Jobbik felháborodott közleményére arról, hogy Spiró Györgynek semmi keresnivalója az érettségi tételek között? Hogy kinek van keresnivalója, azt majd a pártirodában eldöntik, világos.

Néhány éve a felvidéki magyar szavalóverseny országos döntője után is fellángolt a vita az internetes fórumokon, akadtak ugyanis szülők és pedagógusok, akik tűrhetetlennek nevezték, hogy egyes diákok nemzeti irodalmunk nagyjai helyett túl szabados (szabadszájú, szabadkőműves etc.) verseket választottak, amelyekben – ó, szentséges szűzanyám! – vulgáris kifejezések is szerepeltek.

Szegény Villon. Nem kellett volna ribancoznia. Így ő is indexre kerül majd, nyilván. S bár balladáiban akasztófát vizionált magának, ennél azért mégiscsak szebb jövőre számított, azt hiszem.

S akkor szépen felsorakoztak, erősorrendben: a főcsaló, a nacionalista, Bugár Béla és egy piti kis hazudozó. Szlovákia új kormánya, vivát!

Hogyan volt képes a félig magyar Most–Híd a peredi népszavazás ignorálása, a vasúti kétnyelvűség semmibevétele, a kettős állampolgárság szankcionálása, a kisebbségi iskolák célzott ellehetetlenítése, a brutális dunaszerdahelyi szurkolóverés vagy a Malina Hedvig-ügy után összeállni Fico pártjával és a szélsőségesen nacionalista SNS-szel?!

Így fest a reálpolitika, mondják. Aha, igen. A szürreálpolitika. Elvek? Azok nincsenek. Biznisz az van. Meg igazságügy-miniszteri poszt a Most–Hídnak. Igazság, haha! Jellemminisztérium nincs?

A hidas propagandagépezet azóta ezerrel pörög a közösségi médiában. Kormányra kerülve megvalósíthatók a párt programpontjai, mondják, s hogy ez volna a felelősségteljes & értékelvű politizálás Hogy mi? Bugár Béla vállalkozói pártja és az értékelvűség? Ez valami vicc? A gerinctelenség nem érték, csak szólok.

Összeállni Ficóval és az SNS-szel, s tenni mindezt úgymond a felvidéki magyarok érdekében, ez a cinizmus netovábbja, nem? S mégis, hol a határ? Ha van az a helyzet (az a pénz?), hogy az SNS is belefér, akkor már minden mindegy, akkor már Kotleba, Kim Dzsongun meg a hétfejű sárkány is belefér, nem?

Talán nem árt elismételni: a felelősség, kedves hidas politikusok, nem azt jelenti, hogy adott esetben Luciferrel is cimborálunk, csak hogy életben maradjunk. A felelősség, hisz tudjátok, azt jelenti, hogy nem kötünk kétes kompromisszumokat, s ha mégannyira didergünk is, nem fekszünk be Fico és az SNS mellé a megvetett ágyba.

Higgadt helyzetelemzésre van szükség, mondják. S hogy várjuk ki a végét.

Hát, nem tudom.

A Taxisofőr című filmben van az a jelenet, amikor kurvák, stricik és dílerek imbolyognak az éjszakai utcák neonreklámjai alatt, a hátsó ülésen egy öltönyös politikus liheg kéjelegve, a sofőr pedig arra gondol, hogy jöhetne már egy igazi eső, amely elmosná ezt a sok szennyet az utcákról.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.