Leicesteri zsiványok, szevasztok!

A víz borrá változik, a leprás meggyógyul, San Gennaro alvadt vére buzogni kezd – a Leicester bajnok lesz.

Gazdag József
2016. 05. 07. 5:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mert a Leicester City egy kicsit mi is voltunk. A lúzerek, a „futottak még”, a teljes senkik a perifériáról. Ezért szorítottunk nekik. Hogy legyenek helyettünk is bajnokok.

Egy éve még mindenki őket cikizte. A bukott edzőt, Claudio Ranierit, akit legutóbb a görög válogatottól zavartak el, miután Feröertől – még Feröertől is! – kikapott. A többtonnás, karikatúraszerű hátvédeket, Wes Morgant és Robert Huthot.

Vagy ott van Jamie Vardy, a gyári munkás, aki öt éve még amatőrcsapatban focizott; ott van a szezon legjobbjává választott Rijad Mahrez, aki nemrég még annak is örült, ha a Le Havre tartalékcsapatában szóhoz jutott; s ott van a ma már sztárklubok által körülrajongott N’Golo Kanté, aki 2011-ben még a francia nyolcadik ligában futballozott.

Most pedig bevonultak a történelembe. A pálya széléről, a sufniból az örökkévalóságba. Maguk is alig hiszik el.

Ha az eufória lecseng, jönnek majd az elemzők, és kivesézik a Premier League 2015–16-os szezonját. Atomjaira bontják. Demisztifikálják. Könyveket írnak róla. Szakemberek vizsgálják jobbról, balról. Hogy megfejtsék a titkot. Vállalatok követendő stratégiájává tegyék. Ez lesz az úgynevezett Leicester-modell. Outsiderként többfordulós versenyt nyerni; felzabálni a tőzsdecápákat; etc.

Persze a leicesteri sztori sem patyolattiszta (thai tulaj, gyanús ügyletek), de még így is sokkal szerethetőbb, mint bármelyik – futballklubnak nevezett – multinacionális korporáció modern kori sikertörténete. Hadd idézzek egyetlen statisztikát: a Manchester United csak az utóbbi két esztendőben többet költött játékosvásárlásra, mint a Leicester City a klub fennállásának 132 éve alatt összesen

Ebben az egész sztoriban az a jó, hogy visszaadta a hitünket. Mert a Leicester City kicsit mi is voltunk, igen. Az elvetélt tehetségek, a megyekettősök, a kábelgyári melósok, a térdrögzítős vésztartalékok, akiknek a Camp Nou helyett a hátsó füves jutott.

Ahogy véget ért a hétfő esti Chelsea–Tottenham-meccs, és eldőlt, hogy bajnok a Leicester, kaptam egy SMS-t, amely összefoglalta a lényeget:

„Van Isten.”

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.