Mert a Leicester City egy kicsit mi is voltunk. A lúzerek, a „futottak még”, a teljes senkik a perifériáról. Ezért szorítottunk nekik. Hogy legyenek helyettünk is bajnokok.
Egy éve még mindenki őket cikizte. A bukott edzőt, Claudio Ranierit, akit legutóbb a görög válogatottól zavartak el, miután Feröertől – még Feröertől is! – kikapott. A többtonnás, karikatúraszerű hátvédeket, Wes Morgant és Robert Huthot.
Vagy ott van Jamie Vardy, a gyári munkás, aki öt éve még amatőrcsapatban focizott; ott van a szezon legjobbjává választott Rijad Mahrez, aki nemrég még annak is örült, ha a Le Havre tartalékcsapatában szóhoz jutott; s ott van a ma már sztárklubok által körülrajongott N’Golo Kanté, aki 2011-ben még a francia nyolcadik ligában futballozott.
Most pedig bevonultak a történelembe. A pálya széléről, a sufniból az örökkévalóságba. Maguk is alig hiszik el.
Ha az eufória lecseng, jönnek majd az elemzők, és kivesézik a Premier League 2015–16-os szezonját. Atomjaira bontják. Demisztifikálják. Könyveket írnak róla. Szakemberek vizsgálják jobbról, balról. Hogy megfejtsék a titkot. Vállalatok követendő stratégiájává tegyék. Ez lesz az úgynevezett Leicester-modell. Outsiderként többfordulós versenyt nyerni; felzabálni a tőzsdecápákat; etc.
Persze a leicesteri sztori sem patyolattiszta (thai tulaj, gyanús ügyletek), de még így is sokkal szerethetőbb, mint bármelyik – futballklubnak nevezett – multinacionális korporáció modern kori sikertörténete. Hadd idézzek egyetlen statisztikát: a Manchester United csak az utóbbi két esztendőben többet költött játékosvásárlásra, mint a Leicester City a klub fennállásának 132 éve alatt összesen
Ebben az egész sztoriban az a jó, hogy visszaadta a hitünket. Mert a Leicester City kicsit mi is voltunk, igen. Az elvetélt tehetségek, a megyekettősök, a kábelgyári melósok, a térdrögzítős vésztartalékok, akiknek a Camp Nou helyett a hátsó füves jutott.
Ahogy véget ért a hétfő esti Chelsea–Tottenham-meccs, és eldőlt, hogy bajnok a Leicester, kaptam egy SMS-t, amely összefoglalta a lényeget:
„Van Isten.”
