(krémes)
Pavel Vilikovsky, a kiváló szlovák író nyilatkozta egyszer, hogy Európa nem a keresztény értékeken alapuló identitását félti, hanem a vasárnap délutáni krémest.
(anya)
Camus – aki cigarettát és pipadohányt küldött a bebörtönzött Déry Tibornak! – gyakran magányosnak és körön kívülinek érezte magát. Sem a jobb-, sem a baloldali kórusba nem állt be. Úgy vélte, az írástudóknak mindenkor bírálniuk kell az uralkodó elitet, pártállástól függetlenül. Saját nagyothalló, írástudatlan anyját azonban mégiscsak fontosabbnak tartotta mindenféle ideológiánál. Ha az igazság és anyám között kellene választanom, mondta egyszer, akkor anyámat választanám.
(és még?)
Amióta az IC-vonatok megállnak Komáromban, ötven perc alatt el lehet jutni Budapestre. A vonaton Dárdai Pál önéletrajzi könyvét olvasom. „Amikor hazajöttem Berlinből a válogatottba, nemegyszer az volt a benyomásom, mintha a »magyarfoci« külön sportág lenne. [ ] Nem látom túl rózsásan a helyzetet, ez az igazság. Ha Michel Platini nem emeli fel az Eb-résztvevők számát, nem biztos, hogy kijutottunk volna. Oké, van egy megbízható válogatottunk. És még?”
(fizika)
A vonat Tatabányán megáll.
„Állunk?” – kérdezi egy fizika szakos egyetemista.
(ifjúság)
A Tabán artmoziban megnézem az Ifjúság című filmet. Egyedül ülök a nézőtéren. A film gyönge. „Nem szabad arra pocsékolnunk az időnket, hogy a szörnyűségekről beszélünk; beszéljünk a vágyainkról!” – mondja az egyik szereplő.
Rendben, beszéljünk.
(vágy)
Megnézni egy Boca Juniors–River Plate-meccset, láthatatlanná válni, üres londoni utcákon sétálni, vagy csak órák hosszat ülni a szádelői sziklák tetején, és semmit sem csinálni. „Az alkonyi eget tanulmányozni.” Erre vágytam. Ma már nincsenek ilyen vágyaim.
Jó volna elolvasni Esterházy Péter új könyvét, a Hasnyálmirigynaplót, már ha ez vágynak nevezhető. Megtudni valamit általa. Miről is? Az életről? A halálról? A halállal való szembenézésről? Az élet értelméről? Ez ostobaság, nyilván. Az élet értelmét kutatni a közömbös, hideg, értelmetlen univerzumban. Na jó, annak azért tudnék örülni, ha a kisfiam dogmatizmusok nélküli, szabad világban nőne föl.
A többi, az alkonyi éggel együtt, csak ráadás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!