Tébolyult dalnak titulálja a The New York Times internetes kiadása a magyar Eb-szurkolók hivatalos dalát, a Soho Party régi slágerét („Az éjjel soha nem érhet véget...”). A cikk a naptári év különleges, dramatikus eseményének írja le az európai kontinens focibajnokságát, amelyen a művészet, az érzelmek és a tehetség találkoznak egymással.
A különleges eseményhez különleges dalok is társulnak, de nem ritkán olyan egyszerűek, hogy az egy iskolás gyereknek is könnyen a fülébe másszon, aztán sose kerüljön ki onnan. A cikk természetesnek veszi, hogy a nagy tornák, mint az Eb vagy a vb kultúrák találkozása, ahol olyanokat is megérinthet ez a világ, akik valamikor talán csak egy gitárt kaptak karácsonyra...
Az idei nyári felhozatal pikantériáját a lap a bő egy évtizede felbomlott Soho Party ősrégi slágerével támasztja alá.
Idézik a nóta szövegét is az angol ajkú olvasótábor kedvéért.
– Arról szól a történet, hogy a mérkőzések este vannak, és ugye ha egy csapat elér valamit, az ünneplés hajnalig tart, ezt jelenti a refrén kezdősora – magyarázza a lapnak Szabó Gergő, a válogatott sajtófőnöke.
Az elemzésnek itt vége szakad, a The New York Times átnyergel az ukrán kozákok harcias dalára, ami viszont az előadó szerint nemzeti romantikával van átitatva.
Ausztria szurkolói himnusza arról szól, hogy ez az ország soha nem volt még erősebb, jobb szebb, ügyesebb...
Svédország egy rapper dalával érkezett frankhonba, a NYT szerint ez a szerzemény pont olyan, mint Zlatan Ibrahimovic...
A franciák Eb-dala rögvest eléggé nagy nyúlásnak tűnik... de a közvélemény ehelyett sokkal jobban haragszik arra, hogy a dal angol nyelvű lett, és nem nemzeti.
Wales drukkerdalához egy nézhetetlen videoklip is készült...
Végül jöjjön az angolok nem hivatalos szurkolói nótája.
