Szombat óta Bordeaux-ban tartózkodik egyik szurkolótársunk, aki bőkezűen megosztotta velünk azokat az információkat, melyek felettébb hasznosak lehetnek a városba tóduló sok ezer magyar drukkernek. És persze a békés utcai korzózást illetően is színes képet ad. Mint mondja, szombaton rengeteg walesi szurkoló lepte el a várost, nagyon barátságosan viselkedtek, és tartva a brit szurkolói szokásokat, megállás nélkül ittak.
Szlovák szurkolók is érkeztek két-három ezren, ők sem voltak ellenségesek, sőt. Osztrákokkal még nem találkoztak.
„Szombat óta folyamatosan áramlanak a magyarok, egyre többen vagyunk. A franciák kedvesek, ha meglátják, hogy szurkolói mezben vagyunk, állandóan ránk dudálnak, integetnek” – írja Vasi.
Az előzetesen beharangozott, rettentően szigorú biztonsági intézkedésekből viszont nem sok valósult meg. Abból, amit a magyar drukker mesélt nekünk, teljesen érthetővé válik, hogyan tudtak bevinni a Stade Vélodromba az orosz drukkerek rakétát és egyéb, bunyózásra alkalmas eszközt.
„A fan zone-ba való belépésnél szigorú ellenőrzésre számítottunk, azt hittük, a reptérihez hasonló fémdetektoros kapukon fogunk átmenni, de csak egy kis tipi-tapi motozás volt.” Ha a többi stadionban is ez a gyakorlat, akkor tényleg rettegjen mindenki. Ha valaki volt már NB 1-es mérkőzésen, nagyjából ott is ugyanez a ruhaátvizsgálás jellemző: a zsebekbe be sem nyúlnak, a cipőt nem vetetik le, a szájba nem néznek be, pedig a szurkolók ezeken a helyeken csempészik be legtöbbször a tiltott eszközöket. Viszont táskákat tényleg nem szabad bevinni, minden bejárattal szemben van ingyenes ruhatár, itt kell azt leadni.
Informátorunk és kis csapata vasárnap találkozott az MLSZ hivatalos delegációjával, tolmácsokkal, hoszteszekkel, kisegítő személyzettel, három, a szövetség logójával ellátott mikrobusszal érkeztek. Sajnálták, hogy nem bulizhatnak együtt a magyar drukkerekkel, Bordeaux-tól 60 km-re fognak lakni. Hőseink egyébként a belvárosban laknak, a szlovák válogatott volt a szomszédjuk a Mercur Hotelben, de ők vasárnap kiköltöztek.