„Amit elértünk, közösen értük el”

Ma délután ötkor ismét hazai földön landolt a labdarúgó-Eb-n a nyolcaddöntőig jutó magyar válogatott.

Mintha egy teljesen hétköznapi délután lenne – körülbelül ez lehetett a kilátogató újságírók és televíziósok arcára írva a Ferihegy 1 várótermében. Semmi és senki nem utalt az első pillanatokban arra, hogy rövidesen landol egy gép, melynek fedélzetén az a huszonhárom játékos és edzőik tartózkodnak, akik immár két hete focilázban tartják az egész országot kortól, nemtől függetlenül.

Aztán valami megváltozott, amikor feltűnt Sipos Jenő, a hazai szövetség szóvivője, illetve csinos fiatal hölgyek a személyazonosításra alkalmas iratokat kértek minden váróterembe belépőtől.

„A gép leszállását követően Bernd Storck kapitány és két játékos áll majd rövid időre a rendelkezésükre. Megkérnénk mindenkit, csak itt kérdezzék őket, ugyanis a feszes program miatt időben kell elindulniuk a Hősök terére” – tartott mikrofonpróbát Sipos Jenő.

Egy biztos, a magyar labdarúgásban dolgozóknak immár ismét van becsületük az emberek előtt, ugyanis a focilázban égő ország az első szóra megértette és betartotta az MLSZ kérését, miszerint a reptérre a média akkreditált munkatársain kívül senki se jöjjön, hogy aztán minél több idő maradjon a közös ünneplésre.

Igen, a Hősök terén. Most találó ez az elnevezés, hiszen az emberek szemében huszonhárom hős érkezett ma haza. Érdekesség, hogy a családtagokat sem lehetett a váróban felfedezni, pedig talán nekik hiányoztak legjobban a franciaországi kontinensviadalon remekül helytálló, a csoportjukból elsőként továbblépő játékosok.

Amikor a Wizz Air gépe begurult a terminál elé, a tűzoltóság vízfüggönnyel fogadta, amivel ha csak néhány pillanatra is, de mindenki szivárványszínűen látta az egész világot, de a repteret mindenképpen.

Ria, ria, Hungária!, harsant fel vagy 35 torokból – a reptér munkatársaiéból –, amikor kinyílt a gép ajtaja, és kilépett rajta Bernd Storck, majd szépen lassan az összes játékos. Utóbbiak lassan már-már felfogták, mit is értek el, hiszen a gépből kiszállva már mosolyogni is tudtak. Persze kell még néhány nap, amíg megemésztik a belgák elleni meccs végeredményét, ám ezúttal semmi szégyenkeznivalójuk nincs a teljesítményük miatt.

Király Gábor és Gera Zoltán, a csapat két korelnöke állt ki a sajtó munkatársai elé, és mindketten azt mondták, a csapategység és a szurkolók szeretete az a két dolog, amelyet elsőként ki tudnak emelni a sikeres szereplés okaként.

„Még nem vagyunk olyan öregek…” – közölte Gera félmosoly kíséretében, amikor a válogatottbeli folytatásról kérdezték őket. Király mindehhez csak azt tette hozzá, most jöttek haza, így ezen még abszolút nem gondolkodtak.

Hét hetet töltöttek együtt a stáb tagjai és a játékosok, de egy hangos szó, vagy veszekedés sem hangzott el ez idő alatt. „Senki nem egyénieskedett, nem akart főszereplő lenni, ezért tudtunk igazi csapatként szerepelni. Amit elértünk, közösen értük el” – árulta el Király Gábor.

Tudták, mi zajlik itthon, s a kiutazó tízezrek is hatalmas erőt, önbizalmat adtak nekik a mérkőzések sikeres megvívásához. A legnagyobb tapsot a játékosok után mikrofonhoz lépő Bernd Storck kapta, aki ismételten megismételte, fantasztikus csapata van, amely képes lehet akár nemzetközi sikerekre is. „Van alap, amelyre építkezhetünk a továbbiakban, hiszen ez a csapat bebizonyította, a nála magasabban jegyzett válogatottak ellen is képes eredményesen és jól játszani. Név szerint nem szeretnék senkit sem kiemelni, hiszen csapatként értük el ezt a nagyszerű eredményt, amelyre az egész ország büszke lehet” – jelentette ki a kapitány, majd ha nem is utolsóként, de elhagyta a Ferihegy 1 várótermét.

Miközben a játékosok a buszból integetve elindultak a Hősök tere felé, rájuk nézve egy filmcím jutott eszünkbe: jöttek, láttak, visszamennének.