– Gulácsi Pétert leszámítva ön az egyetlen, akinek az idei Eb-n lehetősége van részt venni nagy tornán a 2009-es U20-as vb-csapatból. Mennyiben más immár felnőttként ez a mostani csapat, mint a 2009-es, ahol góljaival segítette a válogatottat? Akkor alapember volt, ma annak tartja magát?
– Jól érzem magam a csapatban, örülök, hogy itt vagyok. Óriási különbség van a 2009-es vb és az Európa-bajnokság között. Az idei felnőtt-torna, 2009-ben korosztályos világbajnokságon játszottunk. Akkor sem mi voltunk az esélyesek, de sikerült meglepetést szereznünk. De jó lenne valami hasonlót elérni! Most is meglepetésre készülünk. Visszatérve a kérdésre, nagyon nehéz összehasonlítani a két eseményt. Nehezen tudom szavakba önteni, hogy mennyire boldog vagyok, amiért 2009-ben és az idén is résztvevője voltam, illetve vagyok egy nagy nemzetközi tornának. Hogy alapembernek tartom-e magam? Nem, egyáltalán nem.
– Mikor beszélt legutóbb négyszemközt a kapitánnyal? Szóba került-e a posztja? El tudja képzelni, hogy valaha középcsatárt játszik a válogatottban?
– Régebben tisztáztam a kapitánnyal, hogy nem centerként számít rám, így ez nem is téma közöttünk. Nekem nincs más feladatom, mint hogy azon a poszton segítsek a csapatnak, ahol Bernd Storck számít rám. Én a játékommal tudom meghálálni a bizalmat. Nem téma a posztom, csak a jó teljesítmény érdekel.
– Ezzel minden magyar egyetért. Mi lehet a kulcs Izland legyőzéséhez?
– Nincs titok! Ugyanazt kell hoznunk, mint eddig: a csapategységben bízunk, s persze az is fontos, hogy mindenki hozzátegye a maga teljesítményét. Nagyon fegyelmezett játékra van szükség, vigyáznunk kell az izlandiakra: egységesek, és fizikailag kiválóan felkészített játékosokból áll a csapatuk. Ehhez kell alkalmazkodnunk, és nagyon oda kell tenni magunkat a párharcokban, mert egyénileg jobb futballisták vagyunk. Reméljük, hogy ez a pályán is megmutatkozik.
