Abban a tudatban lépett pályára a marseille-i Vélodrome kopottas gyepén a magyar labdarúgó-válogatott az Eb-csoportkör második fordulójában, hogy ha Ausztria után Izlandot is legyőzi, továbbjut az egyenes kieséses szakaszba. Ahhoz képest, hogy úgy indultunk a tornának, hogy minden passz, csel ajándék a kijutás után, a keddi 2-0-s győzelem meghozta az étvágyat, és sokan arról beszéltek, a szombat esti összecsapás is hozható akár…
A mérkőzés előtt
– Út a kikötőtől a stadionig
– Németh Krisztián: Egyénileg jobbak vagyunk
– Oda-vissza verték Hollandiát, mutatjuk Izland sima útját az Eb-re
– Önbizalom van, lenézés nincs odaát. Izlandi várakozások
– Lehetséges taktikai hadrend, amellyel nyerhetünk, Szilágyi László jelenti
Már az első percektől egyértelmű volt, hogy hiába a közönség részéről a brutális támogatottság – tízezer izlandi kontra huszonegyezer magyar –, ezt a tökéletesen szervezett izlandi csapatot azért nehezebb lesz megtréfálni, mint az egyénileg ügyesebb, de néha kicsit lezserül játszó osztrákokat. Támadgattunk azért becsülettel, Nagy Ádám fel és alá nyargalt a pálya középvonalában, Kleinheisler pedig szokása szerint folyamatosan megjátszható volt, Dzsudzsák Balázs is derekasan küzdött a jobb szélen, de például a Szalai helyén ezúttal szerepet kapó Priskin Tamást teljesen eltüntették. (Apropó szerkezetváltás: Fiola súlyos sérülése miatt Lang kikerült jobbhátvédnek, a helyén Juhász Rolandnak szavazott bizalmat Bernd Storck, bal szélen pedig Németh Krisztián helyett az osztrákok elleni második gól szerzője, Stieber Zoltán kapott lehetőséget.)
A 10. percben aztán először ténylegesen megérkeztek a magyar kapuig a az izlandiak, de Király Gábornak egy fejes után még nem kellett aggódnia, Bödvarsson kulloghatott haza. Két szervezett csapat tusájából csak nagyobb labdabirtoklásunkkal tudtunk felülkerekedni, nem találtuk a rést a pajzson. Másodszor ráadásul szintén az izlandiak veszélyeztettek, egy ártalmatlannak tűnő passzból fordult be Kádárról Gudmundsson, Király ziccerben hárított lábbal.