„Muszáj futballnemzetként kezelni a magyarokat!” – mondta Belgium szövetségi kapitánya. Marc Wilmots arra utalt, hogy szerencsés sorsolás miatt elkerülték többek között a spanyol vagy a horvát válogatottat, amely lényegesen nagyobb játékerőt képvisel, mint a magyar.
A nyolcaddöntő kezdete előtt próbálunk kapaszkodni valamibe, ami talán mellettünk szól, s úgy tűnik, a belgák hozzáállása az, amiben reménykedhetünk – többek között.
Ha Wilmots kimondta, márpedig azt mondta, amit, abból az következik, hogy tudat alatt elkényelmesedett társaság a belga. Ha felvetődik, márpedig felvetődött, hogy illik minket komolyan venni, s ez nem alapvetés, akkor azt jelenti, hogy a belgák – egyébként teljes joggal – azt gondolják, hogy sima ügy lesz a nyolcaddöntő.
Belgium a második, Magyarország a huszadik a világranglistán, a belga keret értéke többszöröse a magyar csapaténak. Legjobb játékosuk (egyik, a sok közül), Kevin de Bruyne 2015-ben a Bundesliga legjobb játékosa volt, a mi „németeseink”, azaz az első két Eb-gólszerzőnk egyike, Szalai Ádám a Hannoverben, míg Stieber Zoltán a Nürnbergben szerepelt mérsékelten.
Minden előzetes esélylatolgatás a belgák győzelmét vetíti előre, de itt jön a képbe a játékosok aktuális formája, hangulata, a mentális körülmények, az esélyesség terhe és a felszabadultan játszó kiscsapat, a magyar válogatott.
Pénteken Szélesi Zoltán mondta el nekünk, hogy az az érzése olykor, hogy a játékosaink akár a vasat is átharapnák, annyira akarják a sikert. A sajtónyilvános edzésen motivált magyar labdarúgókat láttunk, akik szervezetten, csoportosan végezték a gyakorlatokat a bójákkal kijelölt területen. A belgák azzal szórakoztak, hogy minél keményebben lőjék egymásra a labdát, hogy az lehetőleg ne essen le. Aki hibázott, azt gúnyosan kinevették. Nem úgy tűnt a társaság, mint amelyik fontos meccsre készül az egyenes kieséses szakaszban.
A magyar válogatott más. Gera és Juhász, sőt Storck is elmondta, hogy a belga válogatott a mérkőzés esélyese, ami nem több, mint őszinte játék a szavakkal. Ebből nem következik, hogy a magyarok felborítják a papírformát, az viszont igen, hogy lélektanilag sokkal könnyebb helyzetben vannak. A minimális célt elérték, innentől minden további mérkőzés ajándék. Nekünk ajándék, a belgáknak súlyos eredménykényszer. A kettő nem ugyanaz. Ebben bízhatunk és Wilmots elszólásában. És akkor még nem említettük a távoli lövéseket, Storck taktikai érzékenységét, az újjászületett Szalait, a bal oldal urát, Kádárt. Nem lefutott a nyolcaddöntő, de nem árt, ha a belgák lenéznek minket. Ugye megteszik?
