– Hogy éli meg a csapat a Belgium elleni nyolcaddöntőt: az esélytelenek nyugalmával várja a mérkőzést?
– Én nem szeretem az esélytelenek nyugalma kifejezést. Mint minden találkozó előtt, ezúttal is alaposan felkészítjük a játékosokat. Tudják, hogy milyen nagy lehetőség van előttük, és azzal is tisztában vannak, hogy milyen kaliberű futballisták alkotják a belga válogatottat, de emiatt nincs nyomás a játékosokon. Ha lenne is, azt el kellene viselniük. Ez nem jelenti azt, hogy nyugodtak lennének.
– Idegesek?
– Nem, alig várják, hogy végre a pályán legyenek. Azt érzékelem, hogy akár a vasat is átharapnák, csak hogy továbbjussanak Belgium ellen. Tiszteljük az ellenfelet, de nincs félnivalónk.
– Van pozitív élménye a belgákkal kapcsolatban?
– Pont erről beszélgettünk a játékosokkal: iszonyú régen játszottunk Belgium ellen. Nemrég hagytam abba a játékos-pályafutásomat, és nem is tudnék felidézni hirtelen olyan meccset, amely a belgákkal kapcsolatos.
– Mi dönthet Belgium ellen?
– Ha meg tudjuk valósítani a gyors irányváltásokon, a labdatartáson alapuló játékunkat, és a futballistáink mernek távolról is kapura lőni, akkor mindenképpen lehet keresnivalónk Belgium ellen. Természetesen nagyon fontos, hogy ne kerüljünk hátrányba, Izland ellen is tapasztaltuk, hogy milyen sok energiát emészt fel, ha folyamatosan futunk az eredmény után.
