Megéltük az álmot: megvertük Ausztriát az Eb-nyitányon

Szalai és Stieber pöccintése egy országot ugrasztott talpra. Lélekemelő győzelemmel tértünk vissza az Európa-bajnokságra.

Egészen felemelő érzés volt látni, ahogy hömpölyög a magyar szurkolótábor a Matmut-Atlantique stadion felé jó másfél órával első Eb-mérkőzésünk előtt. Magyarország némiképp időutazásba kezdett, megteltek a meccsnézős helyek, a margitszigeti óriáskivetítő előtt jóval a találkozó kezdetét megelőzően elfogyott a hely, gyakorlatilag lezárták a szigetet. A munka sok helyen leállt, magyar zászlóval díszített autók furikáztak Budapesten, sok ház erkélyén ott lobogott a piros-fehér-zöld. Ezt hívják futball-láznak, évtizedek óta nem látott ilyet az ország.

A bordeaux-i arénában hiába foglalt helyet mintegy tizenhétezer osztrák drukker, a mintegy tízezer magyar kezdettől leszurkolta őket, sőt már a kezdés előtt is. Nem meglepő, negyvennégy évet vártunk erre a pillanatra, újra Európa-bajnokságon léphettünk pályára.

Ausztria 4-2-3-1-es, mi hasonló felállással, 4-1-4-1-ben kezdtünk. Lovrencsics sérülése nem jött rendbe, Kádár viszont pályán volt. A kezdő sípszót követően erőszakosan letámadtak az osztrákok, David Alaba, a Bayern csillaga az 1. percben megfagyasztotta a vért a magyar erekben, sistergős kapufát lőtt. Ha addig nem koncentrált a válogatott, a lövés észhez térítette a magyar csapatot. Nagy Ádám jó ütemben lépett vissza a labdákért, ha kellett, a saját tizenhatosunknál kérte el.

Az első negyedóra végén ugyanannyit birtokoltuk a labdát, mint az ellenfél, gyakorlatilag nem tudott komoly ziccert kialakítani Ausztria, mondjuk a mieink sem.

Magyar részről Nagy és Gera próbált osztogatni, kreatív megoldásokat inkább utóbbitól láttunk néha. A taktika szerint jórészt a bal oldalon vezettük a támadásokat, a túloldalon szaladgáló Dzsudzsákhoz elvétve jutott el a labda. Mivel a mieink észlelték, hogy nem ég a ház, nyugodtan játszottak, megpróbálták minél többször laposan kihozni a labdát. Nagy és Kádár többször is sarokkal tette tovább a lasztit, lazán fociztunk. Utóbbi sérülése ellenére nagyszerűen játszott, önbizalomtól duzzadt.

A túloldalt Junuzovic volt aktívabb, a félidő derekán pattogós lövését kellett hárítania Királynak. Bár inkább a mi kapunk környékén zajlott a játék, Dzsudzsák beadásából Szalai bólinthatott volna, de nem találta el a kaput.

A 43. percben a jobb oldalon futott az első veszélyes magyar támadás, Kleinheisler passzából Dzsudzsák tüzelt mellé jobbal.

Sokakat meglepett azzal a magyar csapat, hogy többet és pontosabban passzolt az első félidőben, és a labdát is többet birtokolta, mint Alabáék.

Fordulás után az osztrákok nekünk jöttek, de ziccerig továbbra sem jutottak. Nem úgy a mieink. Kleinheisler sokadszor is remekül kígyózott át a középpályán, kényszerítőzött egyet Szalaival, majd kiugratta a hórihorgas csatárt, aki becsúszva pöccintette a labdát a kapuba a kivetődő Almer alatt, 1-0.

A gól után mi kezdtünk el futballozni, Priskin roboghatott egyedül a kapu felé, de odalett a helyzet, majd Dzsudzsák készítette le Nagynak a labdát, aki fölé püfölte, végül Németh is megkínálta Almert. Az osztrákok lefagytak a bekapott góltól, láthatóan megszédítette őket a találat. Talán ennek, talán másnak volt köszönhető, de Dragovic kijött a sodrából, feleslegesen szabálytalankodott a kapunk előtt, így megkapta második sárgáját, és már mehetett is zuhanyozni.

Folyamatosan az osztrák kapu előtt pattogott a labda, remek taktikai húzásnak bizonyult, hogy Storck feljebb tolta a középpályássort. Az is, hogy a kimerült gólszerző helyett behozta Priskint, aki aktívan támadta az osztrák kaput, csakúgy mint Stieber Zoltán, aki Kleinheislert váltotta.

Marcel Koller fiai egyre feszültebbek lettek, ahogy az idő előrehaladtával képtelenek voltak helyzetet kiharcolni. Arnautovic a földön fekvő Kádárral kezdett ordítozni, a fél magyar csapat ugrott oda, hogy megvédje a védőt.

Már fogtuk volna fejünket, amikor Fiola bokája aláfordult három perccel a vége előtt. Miközben ápolták, Priskin indította a jobb szélen Stiebert, aki majdnem az ötösig bevezette, és a leülő Almer feje felett jobbal – ez a rosszabbik lába – átemelte a labdát. Robbant a stadion, a magyarok egy kupacban, a szurkolók eksztázisban. 2-0 ide, ki gondolta volna ezt másfél órával ezelőtt?

Kevesen hitték volna előzetesen, de a magyar csapat a második félidőben egészen egyszerűen lefocizta a bénultan játszó osztrákokat. Storck lemeccselte Kollert, játékosai pedig mennybe mentek. A végén még passzolgattak egy sort a motiválatlan Alabáék, a magyar csapat pedig már az ünneplésre hangolt. Nem is maradt el a fieszta:

Csak győzzék a bordeaux-i italmérők a fogyasztást este.

LABDARÚGÓ-EURÓPA-BAJNOKSÁG
F CSOPORT, 1. FORDULÓ
AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–0)
Bordeaux
Vezette: Turpin (francia)
AUSZTRIA: Almer – Klein, Dragovic, Hinteregger, Fuchs – Baumgartlinger, Alaba – Harnik (Schöpf, 78.), Junuzovic (Sabitzer, 59.), Arnautovic – Janko (Okotie, 65.). Szövetségi kapitány: Marcel Koller
MAGYARORSZÁG: Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy – Dzsudzsák, Kleinheisler (Stieber, 79.), Németh (Pintér, 89.) – Szalai (Priskin, 69.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Gólszerző: Szalai (62.), Stieber (87.)
Kiállítva: Dragovic (66.)