Variációk több tételre
Bernd Storck orrvérzésig gyakorolta a labdatartáson alapuló csapatjátékot, s eddig mindhárom mérkőzésen láttunk ollézást kiváltó nyugodt passzolgatást. Portugália felfedezte, hogy ha már a saját térfélén megzavarja a magyarok labdakihozatalát, akkor zavart kelthet, nem maradt más választás Király Gábornak, mint előrerúgni a labdát általában Dzsudzsák vagy Szalai irányába, akik kevés eséllyel nyertek fejpárbajt.
Valószínű, hogy Belgium is megpróbálja letámadni a magyarokat. Ennek ellenszere lehet a hatékony és gyors szélsőjáték. Minden bizonnyal visszatér a bal oldalra Kádár Tamás, aki eddig klasszis teljesítményt nyújtott. Ha ő pályán van, Dzsudzsák – amennyiben a bal szélen kap lehetőséget – bátran megy előre. Kérdés, hogy a Lovrencsics–Lang páros hogyan osztja fel egymás között a védőfeladatokat. Lovrencsics fegyelmezetten visszazár, akár jobbhátvédként is bevethető, és kell a kettős fedezék Eden Hazard ellen, aki várhatóan a mi jobb oldalunkat támadja – akkor Langgal együtt vállalja a piszkos munkát.
A középpálya közepén Nagy Ádám összegyűjti és lepasszolja a labdát Gerának, aki élete formájában játszik, és valószínűleg Nainggolannal találkozik a pályán. Kleinheisler, Gera és Dzsudzsák, sőt legutóbb Szalai erőlteti a távoli kapura lövéseket. Ez hatékony fegyver lehet. És akkor még nem szóltunk a pontrúgásokról, a portugálok ellen ha szerencsével is, de kétszer is eredményesen elsült Dzsudzsák bal lába.
Storck tudja, hogy Európa egyik legveszélyesebben kontrázó csapata vár a magyarokra. Minden lövés nélkül befejezett magyar támadás hatalmas esély a belgák előtt. Erőltetni fogjuk tehát a távoli kísérleteket, ugyanakkor támadószöglet esetén is biztosítani kell a védekezést elsősorban a belga bal oldalon. Belső védőink állandó fejpárbajt vívhatnak Lukakuval. Nemcsak a beadást és a fejest kellene megakadályozni, hanem azt is, hogy egyáltalán eljusson a labda a szélsőkhöz. Ezért lesz döntő jelentőségű a Nagy–Nainggolan párharc.
