Twitteren óriásit ment a videója, több ezren retweetelték és kedvelték. A közösségi médiában egészen addig tartott a kiemelt érdeklődés az Iceland-termékek iránt, amíg a háromoroszlánosok hatalmas felháborodást kiváltva ki nem estek a nyolcaddöntőben az északiak ellen.
A Paddy Power nevű fogadóiroda hasonló akciókkal zavarta fel az állóvizet a közösségi térben. Az angolok Izland elleni meccse alatt például a „vikingek” szurkoló rigmusain élcelődtek, több száz retweetet és like-ot begyűjtve ezzel, korábban az olaszok elleni csoportmeccsen szenvedő belga Romelu Lukakut pécézték ki maguknak, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett a közösségi térben.
Amíg ezek az akciók aprópénzből megvannak, addig a hivatalos szponzorok megszakadnak azért, hogy hasonló eléréseket generáljanak. Nekik ráadásul többször is perkálniuk kell. Először is azért, hogy egyáltalán szponzorai lehessenek az aktuális tornának, másodszor pedig a közösségi oldalakon indított reklámkampányokért. Ez jelentős versenyhátrányt jelent a kalóz hirdetőkkel szemben. A Carlsberg 40 millió eurót tett le az asztalra azért, hogy főszponzorként ott virítson a neve a francia reklámtáblákon, emellett elköltött még 80 milliót a közösségi oldalakon beindított kampányokra is. A nagy cégeknek ráadásul hónapokkal a világesemény előtt el kell kezdeniük megtervezni marketingstratégiájukat, üzeneteiket, egész csapatok dolgoznak különböző projekteken, így egy-egy érdekes gólörömre, nyilatkozatra, lelátói történésre nem tudnak gyorsan reagálni új reklámmal. Minden hashtagjüknek, felhasználók számára meghirdetett szavazásuknak vagy versenyfelhívásuknak át kell mennie az Eb-t lebonyolító UEFA szűrőjén, ez szintén a kis hirdetők malmára hajtja a vizet, ők ugyanis pár óra alatt kitalálnak valami poénos szlogent, és már indulhat is a kampány.
