– Meglepte Portugália Eb-győzelme? Sokan mondják, hogy Ronaldo nélkül nem biztos, hogy nyernek a portugálok.
– Az előzetes várakozások felett szerepelt a portugál válogatott. A nyár elején biztosan nem adtak volna nagy esélyt neki a végső győzelemre. Az Eb-n Cristiano Ronaldóék egy meccset nyertek meg a kilencven perc alatt, de kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Ők nem azt tartották fontosnak, hogy rúgjanak eggyel többet, hanem azt, hogy kapjanak kevesebbet, mint az ellenfél.
– Csak a magyarok rúgtak ellenük három gólt. Ön személy szerint kettőt.
– Ez nagy dolog, mert ennyit egyik csapat sem szerzett ellenük. A döntő azt bizonyítja, hogy egyben van a csapatuk, hiszen a világ legértékesebb játékosának a sérülését átszervezésekkel jól átvészelték. Ronaldo kiválása mintha inkább a franciákat zavarta volna meg.
– Reálisnak tartja a magyar válogatott tizenharmadik helyét?
– Igen. Negyvennégy év után újra kontinenstornán szerepelni felemelő érzés volt. Valódi fociláz dúlt az országban. Lehet, hogy ha most kezdődne a torna, más lenne az eredmény, lehet, hogy ha a döntőt újra játszaná a két csapat, egészen más felfogásban, más játékszerkezetben lépnének pályára, de az történt, ami, és a pályán mutatott eredmények alapján mi a tizenharmadik helyen végeztünk. Európa középmezőnyében a helyünk, és ez azért is fontos, mert Európából tizenhárom csapat kvalifikálhat majd a 2018-as vb-re.
– Az Eb-szereplés után szinte a nyakunkon vannak a vb-selejtezők. Megismételhető a franciaországi csoda az Európa-bajnok és az Eb-t veretlenül záró Svájc ellen?
– Bízom benne, hogy igen. A portugálokat most testközelből láthattuk, háromszor is vezetést tudtunk ellenük szerezni. Remélem, hogy az Eb-re való kijutásunkkal végleg szakítottunk egy harminc éve tartó rossz sorozattal, és a futballunk újra hosszú időre rákerült a világ futballtérképére.
– Mit szólt ahhoz, hogy Juhász Roland lemondta a válogatottságot? Megpróbálta rábeszélni a folytatásra?
– Csapatkapitányként sok mindenben van részem, de amit kérdez, az személyes döntés. Tudnom kell dinamizálni a csapatot, elsimítani a pályán kívüli konfliktusokat, ismerni a csapattársak képességeit, s úgy irányítani a pályán őket, ami sikerre viszi az egész csapatot. Ám azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy meddig vállalja a válogatottságot.
– Látjuk még Nyugat- vagy Dél-Európában futballozni?
– Minden erőmmel azon vagyok. Szerintem nagy dolog, hogy sok éve külföldön tudok maradni, és ilyen átigazolások részese lehetek. Mindenhonnan tovább lehet lépni, a futballista karrierje nincs mindig sikerekkel kikövezve. Én a focira születtem, és van egy mottóm: soha se felejtsük el, hogy honnét jöttünk! A Debreceni Focisuliban álmodtam egy világot magamnak, benne azt, hogy topcsapatban játszom.
– Mennyiben befolyásolja a sorsát, hogy a Bursaspor a napokban kifizette a négyszázmillió forintos tartozását?
– Egyelőre legyen elég annyi, hogy a korrekt és fair munkakapcsolat híve vagyok, és az is maradok.
