A legtöbb előjel arra mutatott, hogy a Párizs-melléki foci-Eb-döntőben csak a tornát rendező Franciaország nemzeti csapata számára teremhet babér: évtizedek óta veretlen a hazai szervezésű viadalokon, ráadásul Portugália tétmérkőzésen még sosem győzött a gall kakasosok ellen. Be is árazták ezt a fogadóirodák, akik jobbára már rendes játékidejű győzelmet prognosztizáltak, már a hosszabbításért is 3-szoros pénzt fizettek, nemhogy C. Ronaldóék sikeréért.
A Stade de France alig kevesebb mint 80 ezer nézője a találkozó előtt harcolt az elemekkel, Saint-Denis-t ugyanis megszállták a lepkék és a belőlük falatozó madarak. No de félre a teremtés alsóbb rendű teremtményeivel!
A mérkőzés kezdetén Nani villant egy tért ölelő indítás után, de a Fenerbahce 29 éves támadója a sebesség miatt már csak fölé tudott lőni. Kisvártatva Lloris éberségéhez hasonlóan Rui Patrícióét is próbára tették, nevesül a fejjel próbálkozó Griezmann, és újabb rohamokra számíthattunk, amikor C. Ronaldo – Dimitri Payet elemi erejű, de lehet, hogy szabályos belépője után, hosszas és többszöri ápolgatás ellenére kivált a játékból. (A válogatottban a pályán lévők által szerzett gólok kvázi kétharmada lement ilyenformán...) A helyére küldött Quaresma és a csapatkapitányi karszalagot viselő Nani semmi innovációt nem vitt a portugál válogatott játékába, és Sissoko egyik lendületes elmozgásából akár a vezetőgólt is megszerezhette volna Franciaország. Ámde a Deschamps-legénység példás türelemmel játszott a vezérét vesztett Portugália ellen, 0-0-s félidei állás tudatában is.
Íme tehát Payet belépője C. Ronaldo ellen:
Fordulás után szép lassan egyre fojtogatóbbá vált a francia fölény, igaz, Naniék is el-eljutottak Koscielnyékig, ahol azonban a figyelem volt az úr, Llorisnak nagyon nem kellett megmutatnia, hogy a világ egyik legjobb formában lévő kapusa.
Az is feltűnő volt, hogy a francia csodafegyverek (Payet, Griezmann, Giroud) mellé felnőtt a Newcastle-játékos Moussa Sissoko is, sőt, méltán lehet őt a mérkőzés első kétharmada legjobb játékosának nevezni.
