„Nem kérek többet, csak annyit, hogy a szemembe mondják, a válogatottnak szüksége van-e rám vagy nincs. Ha az utóbbi a válasz, azzal sincs semmi probléma, utána is a magyar együttesnek szurkolok majd, mert sok barátom játszik a csapatban. A szövetségi kapitány megkeresésére mindig örömmel mondok igent, de csak akkor, ha a pályán is számítanak rám, a kispadon nem szeretnék ülni.” – mondta Nikolics, de azért reménykedik benne, hogy szerepe a válogatottban innentől csak nagyobb lesz.
„Én bizakodó vagyok, hiszen a tornán mindig megpróbáltam a legjobbat nyújtani, amikor nem léptem pályára, akkor is igyekeztem a csapatot segíteni.”
