Két évvel az 1968-as mexikóvárosi olimpia után Mexikó rendezhette meg a kilencedik labdarúgó-vb-t, és az elsőt, amelynek nem Dél-Amerika vagy Európa adott otthont. A tizenhat válogatott a magaslatok világbajnokságán mérkőzött meg, a legalacsonyabban fekvő helyszín, Guadalajara is 1600 méterrel volt a tengerszint felett, s ez a nem egyszer 40 fokos hőséggel kombinálva kétségkívül komoly próbatételt jelentett a legtöbb csapat számára. Mi több, hogy az európai tévénézőkhöz is alkalmazkodjanak – akik világbajnokságon először élvezhették színesben a közvetítéseket –, több meccs időpontját déli kezdésre tették. Ez volt az első világbajnokság, amelyen cserélni lehetett – az előzetesen megadott öt tartalék közül kettőt –, s Mexikóban debütált a piros és sárga lap is. Viszont a pirosat senkinek sem kellett felmutatni.
A selejtezőkre hetvenöt együttes nevezett be, Anglia címvédőként, Mexikó házigazdaként automatikus résztvevő volt. A korábbi világbajnokok – Uruguay, Olaszország, NSZK, Brazília – mind sikeresen abszolválták a selejtezőt, de azért akadt néhány nagy futballnemzet – mint Argentína, Spanyolország, Portugália, Franciaország és fájdalom, Magyarország is –, amely elvérzett a selejtezőben. Ami bennünket illet, a marseille-i a pótselejtezőn „jöttek a csehszlovákok”
Mexikóban már a csoportküzdelmek során összejött egy szenzációs mérkőzés, a 3. csoportban Anglia és Brazília között. A brazilok az előző vb-n a csoportjukban ragadtak – a portugáloktól és tőlünk is kikaptak –, de most Jairzinho góljával 1–0-ra legyőzték a címvédőt. A találkozó azonban mindenekelőtt Gordon Banks földöntúli bravúrja miatt maradt meg az emlékezetekben. A szigetországiak kapusa Pelé (nyitóképünkön már a vb-trófeával) bombaerős fejesét, ami lepattant előtte a földre, hihetetlen reflexszel hárította; a vb-históriában azóta is minden idők legnagyobb védéseként tartják számon. A csoportból a brazilok mögött azért vereségük dacára az angolok is továbbléptek.
A legjobb nyolcba még a Szovjetunió és Mexikó (1. csoport), az Európa-bajnok Olaszország és Uruguay (2. csoport), valamint az NSZK és Peru (4. csoport) jutott be. A német válogatottból Gerd Müller a bolgárok és a peruiak ellen is mesterhármast ért el. A negyeddöntőben Olaszország 4–1-re verte Mexikót, Brazília 4–2-re Perut. Az Uruguay–Szovjetunió találkozó 0–0-ra állt a 116. percig, s ekkor a dél-amerikaiak úgy szereztek gólt fejesből, hogy a beadás előtt a labda – talán – kívülről érintette az alapvonalat. A szovjetek szerint kint volt, de hiába protestáltak egyből, majd óvták meg a meccset.
