A 4-1-es vereséggel azonban semmi sem volt veszve. Csak le kellett – volna – győzni a belgákat. Varga gyönyörű góljával a 27. percben meg is szereztük a vezetést – balhátvédtől ma már nem várunk el ilyen megoldást, ahogy Varga három védő között kilépett, majd fölvarrta a labdát a jobb felsőbe, pedig „Kacsa” akkoriban inkább rakkolós, mint technikás játékosnak számított. A 67. percben eldőlhetett volna a találkozó, ha a játékvezető a szabályoknak megfelelően kiállítja Pfaffot, amiért letarolta Fazekast, ám a belgák kapusa megúszta sárga lappal.
Amikor pedig már kezdtük elhinni, hogy megvan a meccs, jött Ceulamans, elvitte a labdát Csongrádi, majd a rosszul keresztező Kerekes mellett is, beadásából pedig Czerniatynski a jobb alsóba bólintott. Szegény Mészáros, aki az egész meccsen bizonytalan volt, a labda fölé paskolt Maradt az 1-1, kiestünk.
A 2. csoport utolsó mérkőzésén az NSZK és Ausztria vívott történelmi meccset, bizonyítva, hogy az az eredmény, amely mindkét csapat számára megfelelő, az meg is születik. A németek az első fordulóban meglepetésre kikaptak Algériától, ám a záráskor úgy állt a csoport, hogy az egygólos német győzelem az osztrákok ellen mindkét félnek továbbjutást ér. Hrubesch a 10. percben beállította a végeredményt, utána a két csapat játékosai véletlenül sétálgattak és passzolgattak a kezdőkörben, támadásba véletlenül sem lendültek, nehogy gól szülessen. Ebből okulva a FIFA 1986 óta a csoportkör utolsó meccseit csoportonként ugyanarra az időpontra írja ki.
Madjernek, az algírek klasszisának öt évet kellett várni a nemes bosszúra, 1987-ben a Porto színeiben rúgta mesés sarkazós gólját a Bayernnek a BEL-döntőben, amit a portugálok 2-1-re megnyertek.
