Ennél azonban meghökkentőbb végkifejleteket is láttunk. 1990-ben Kamerun Argentínát, 2002-ben Szenegál Franciaországot, tehát mindkét afrikai a címvédőt gyűrte le 1-0-ra, míg a brazilok hasonló szerepben 1974-ben 0-0-t játszottak a jugoszlávokkal, 1998-ban pedig 2-1-re verték a skótokat. Számomra a 2006-os nyitány a legemlékezetesebb, és nem is csak azért, mert Németország gólzáporral, 4-2-vel intézte el Costa Ricát, hanem mert a sors kegyéből egy riói kocsmában nézhettem a mérkőzést. Helyi idő szerint délidőben, mégis egy őrült latin éjszaka hangulatában, szélsőséges érzelmeivel, pedig csak a távoli rokonért, Costa Ricáért szorítottak. Ennek ugyan ellentmondani látszik a tapasztalat, amely a különféle vb-lelátókon inkább brazil „szalon szurkolókat” rögzített, de nekik volt pénzük arra, hogy körberepüljék a világot.
Sao Paulóba viszont akár a fél ország is útra kelne, ha kell, koldusbottal, gyalog.
