A brazil életritmus szerint zajlott a tréning. Kezdve mindjárt azzal, hogy a szombati meccs helyszínén, a Mineirao-stadionban még a házigazdának sem engedélyezte a gyakorlást a FIFA, mondván, óvni kell a gyepet. Ezért az arénától mintegy öt kilométerre található egyik klub pályáján vezényelt edzést Luis Felipe Scolari.
A tréning utolsó fél órája a sajtó számára is nyilvános volt. A kirándulás megszervezése addig ment olajozottan, amíg összeírták azok nevét, akik részt kívántak venni az eseményen. A busz aztán késve indult, az egyik kereszteződésnél a sofőr tanácstalanul dudált és hadonászott, nem tudván, merre is kellene továbbmenni, majd megérkezve a pályához újabb félórás tétlen várakozás következett.
Azaz dehogy tétlen. Előkerült a helyi superman vagy kicsoda, akit a tévé egyből interjúra kapott, lányanyák babájukkal keresték a feltűnést, beöltözve az egyik népszerű riporternek, egy humorista közvetített fennhangon, kóbor kutyák kuncsorogtak ingyen falatért.
Végre bebocsátást nyertünk, a szurkolókat bezzeg nem engedték be, pedig a játékteret magas kerítés övezte. A kinn rekedtek válogatott cifraságokat kiabálta befelé. Ahol azt nézhettük, ahogy a brazilok szűk fél pályán kétkapuznak. Őszintén szólva semmi különöset nem mutattak, akadt néhány szép passza, szép gól, de ebben a műfajban már magam is láttam nívósabbat.
