Keylor Navas: Azt hiszem, tettem valamit a hazáért

Costa Rica ott van a világ nyolc legjobbja között, Navas pedig fent van az Olümposzon. Pedig nem is görög.

Ch. Gáll András
2014. 06. 30. 9:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Keylor Navas, a Levante 27 éves, mindössze 184 centis kapusa a Costa Rica–Görögország világbajnoki nyolcaddöntő tizenegyespárbajának negyedik sorozatában nagy vetődéssel kivédte egykori klubtársa, Theofanisz Gekasz lövését, és ezzel lényegében garantálta, hogy a parányi közép-amerikai ország tündérmeséje folytatódjon (persze ehhez az is kellett, hogy utána Umana az ötödik sorozatban értékesítse a sajátját). De ne feledkezzünk meg a mérkőzés alatt bemutatott két hatalmas bravúrjáról sem, Szalpingidisz és Mitroglu közeli lövésénél.

Íme, a tizenegyesek, és a mérkőzés két gólja:

A mérkőzés (amely a rendes játékidőben és a hosszabbításban 1–1-re végződött) után Navas szívhez szóló nyilatkozatot adott a La Nación című Costa Rica-i lapnak.

– A tizenegyesek előtt Jaime Perozzo, a csapat pszichológusa odament önhöz, és valamit súgott a fülébe. Mit is?
– Azt mondta, hogy harcoljak Mateóért, a fiamért, Danielitáért, a kislányomért, mert ha kivédem a tizenegyeseket, akkor örökké emlékezni fognak erre a hőstettre, örökké büszkék lesznek rám. És én mindig jó apa akartam lenni, azt akartam, hogyha felnőnek, lássák, hogy az apjuk fontos dolgokat tett a hazáért, hogy emlékezzenek rá, tettem valamit Costa Ricáért. Erről szól a futball, mármint hogy az ember tud valami fontosat tenni a jövőért.
– Milyen volt a mérkőzés?
– Nagyon nehéz volt, hullámzott, hol a görögök voltak fent, hol mi, de miután a 66. percben kiállították Duartét, már az életünkért küzdöttünk. Viszont egy pillanatra sem adtuk fel.
– Mit üzen az országnak most, az eufória pillanataiban?
– Azt, hogy felelősen ünnepeljenek, józanul, de ünnepeljenek, mert ez történelmi pillanat. És azt, hogy maradjunk szerények. Ha szerények maradunk, a lehető legmagasabbra juthatunk.
– Van határa a válogatott teljesítményének, vagy nincs?
– Lépésről lépésre haladunk, majd meglátjuk, meddig jutunk, de ismétlem: a legfontosabb a szerénység!
– Legbelül mi az az érzés, ami a legerősebb önben?
– Hálás vagyok Istennek, és arra gondolok, mekkora örömöt okoztunk a Costa Rica-iaknak. Hatalmas eredmény ez a válogatottnak és a hazának is, hihetetlenül büszke vagyok.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.