Luis Suárez az uruguayiak utolsó csoportmérkőzésén a videofelvételek alapján megharapta az olaszok védőjét, Giorgio Chiellinit. Az eset már csak azért is nagy sajtóvisszhangot váltott ki, mert nem ez volt az első ilyen alkalom az liverpooli támadó pályafutása során. Harapott ő már meg Chelsea-védőt és PSV-középpályást, s volt emlékezetes összezördülése manchesteri balhátvéddel is. Az elkövető személyén kívül egy dolog közös az esetekben: mindegyiket komoly eltiltás követte. Suárez ellen fegyelmi eljárást indított a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, s ha bebizonyosodik bűnössége, akkor könnyen elképzelhető, hogy ezen a vb-n már nem lép pályára. Ha valami igazán brutális belépő vagy nagyobb balhé nem történik még a hátralévő meccseken, akkor nem nagy merészség azt állítani, hogy a világbajnokság legérdekesebb szabálytalanságát láthattuk az uruguayi „kannibáltól”.
Pedig a torna elején még azt hihettük, hogy Pepe teljesen indokolatlan ámokfutását nehéz lesz überelni. A portugál védő abban hasonlít Suárezre, hogy pályafutása során nem egyszer követett már el különös szabálytalanságot. Volt, hogy irtózatos hévvel hátba rúgta földön fekvő ellenfelét, volt, hogy megtaposta Messit, de előfordult olyan is, hogy nemes egyszerűséggel az oldalvonalon kívülre rúgta – a labda helyett – Dani Alvest. A brazil a tornán Müllert fejelte meg, egy meccset kapott érte, most olcsón megúszta.
Suárez és Pepe alakításai brutalitásukat tekintve eltörpülnek a kameruni Alex Song horvátok elleni megmozdulása mellett. A Barcelona középpályása futtában könyökkel hátulról gerincen ütötte Mario Mandzukicot, aki úgy esett össze utána, mint a lemészárolt áldozat. Nem tudni, mi váltotta ki ezt a reakciót Songból, mindenesetre megdöbbentő volt látni, hogy valaki ennyire képtelen kontrollálni magát. Kapott is három meccset az illetékes FIFA-testülettől.
A kirívó szabálytalanságok egyébként minden torna sajátjai. Ki ne emlékezne Nigel de Jong karaterúgására – a mellbe rúgott Xabi Alonso biztosan – a 2014-es világbajnoki döntőben? A holland középpályás mozdulata akkor csak sárga lapot ért, és ez sokakat felháborított – jogosan.
2006-ban történt talán minden idők egyik leghíresebb szabálytalansága. Zinedine Zidane, aki a döntőig repítette a francia nemzeti tizenegyet, egészen elképesztő és valószínűtlen mozdulattal mellbe fejelte a fináléban az őt minden bizonnyal hergelő Marco Materazzit. Az olasz összeesett, mint egy sózsák, Zidane pedig mehetett zuhanyozni, ráadásul ez volt pályafutása utolsó válogatottbeli mozdulata is. Ha ez nem lett volna elég a franciáknak, még tizenegyesekkel el is bukták a trófeát.
Vissza még négy évet az időben, 2002, a Dél-Korea és Japán által közösen rendezett mundiál. Itt Rivaldótól olyat láttunk, amit futballistától sajnos egyre gyakrabban: egy szöglet előtt felé rúgták a labdát, mire ő összeesett, és a fejét fogva elkezdett fetrengeni. A sportvilág ezt a színészi teljesítményt sem tolerálta, de a bíró megette, a török játékos a kiállítás sorsára jutott, Rivaldo meg egy kicsit lerombolt a nimbuszából – ámbár később világbajnok lett.
1998, Franciaország: egy karrier kezdete. David Beckhamet ekkor már persze ismerte az európai futball közönsége, de amikor a földön fekve, törlesztésként belerúgott Diego Simeonébe – akire meg most figyel fel újra a világ – az Anglia–Argentína nyolcaddöntőn, majd ezt követően kiállították, egy csapásra híres lett. Beckhamet akkor egy egész ország gyűlölte, aztán később BL-t nyert, a galaktikus Real Madridba igazolt, több földrészen is félistenként tisztelték, és rajongtak érte.
Aki az 1994-es egyesült államokbeli tornán látta Luis Enrique vérző fejét, annak az emlékezetébe égtek a képsorok. A spanyol csatárnak Mauro Tassotti, az olaszok védője csapott oda egy támadásnál, az ápolás után pedig a spanyol még percekig őrjöngött, miközben ömlött orrából a vér. A mérkőzést egyébként Puhl Sándor vezette, aki nem vette észre az esetet, aztán később mégis vb-döntőn dirigálhatott.
Ezen a világbajnokságon volt még egy emlékezetes eset, a végső győztes brazilok balhátvédje, a későbbi Milan-edző, Leonardo könyökölte le az amerikai Tab Ramost, ez már kiállítást ért.
