Brazíliában ugyanis nem csupán két ország, hanem két kontinens, két futballkultúra, -filozófia csap össze az aranyért; no meg a bronzért is. E két mérkőzés végkimenetele még annál is sokkal nagyobb és közvetlenebb hatással lehet a sportág jövőjére, mint ahogyan most gondoljuk.
A házigazdának az elődöntőben Németországtól elszenvedett 7-1-es veresége radikálisan és visszavonhatatlanul átrendezte a futballvilágot. Ismerjük el, jobban, mint 1954-ben az Aranycsapat berni fiaskója. Ezt most még, történelmi távlat híján képtelenség megélni, de a keddihez fogható „paradigmaváltás” valószínűleg csak akkor ment végbe, amikor a tanítómesterek, az angolok az 1950-es vb-n 1-0-ra kikaptak az Egyesült Államoktól (volt olyan londoni lap, amely annyira hihetetlennek tartotta a hírügynökségi telexet, hogy inkább 10-1-es végeredményt közölt), majd 1953 őszén és 1954 tavaszán 6-3-ra és 7-1-re – lám, emblematikus eredmény – a magyaroktól. Csakhogy a brit szuperhatalmi státus elveszítéséhez évek kellettek, a brazilok ugyanezt 90, sőt inkább 7 perc – ezalatt kaptak négy gólt – alatt produkálták.
E 7-1 hatásai egyaránt lesznek személyes sorsokat befolyásolók és globálisok. Egyrészt mostantól önmagában nem jelent félig aláírt szerződést sem Nyugat-Európában, sem a Távol-Keleten, ha a kiszemelt Brazíliából érkezik, másrészt nyilván fel kell vetni: miként juthatott a vb-mezőnyben 6 hely Dél-Amerikának, miközben a szubkontinens selejtezőjén összesen 9-en indultak, míg Ázsiában 43 náció marakodott 4, Afrikában pedig 52 csekély 5 helyért?
A csoportkör után még inkább Európa kivételezett szerepe kérdőjeleződhetett meg, hisz a földrész három leghagyományosabb futballnemzete, az angol, az olasz és a spanyol egyaránt búcsúzott. A németek, a hollandok – és részben a franciák, a belgák – azonban helyreállították a renomét, így a labdarúgás két uralkodó régiója közti döntő leszámolás a hétvégére maradt. Ma a Brazília–Hollandia – részben ezért is érthetetlen, miért bagatellizálják el az érintettek is a bronzmeccs jelentőségét –, holnap az Argentína–Németország párosításban.
Ama keddi 7-1-gyel a németek még nem nyertek annyit, amennyit a brazilok veszítettek, de a vasárnapi fináléban beteljesíthetik diadalukat. Ha így lesz, a Copacabana kvarchomokjának misztikus erejét mostantól München és a Ruhr-vidék veszi át. Túlzottnak hitt szigorból követendő példává nemesülhetnek a németek klubokat fegyelmező gazdaságossági előírásai, utánpótlás-nevelési rendszerük, valamint a Nationalelfben is megmutatkozó multikulti.
Argentína győzelme persze enyhítené e hatást, az átrendeződést, és ne feledjük: Amerikában eddig mind a hét vb-t az amerikaiak nyerték, a Latin-Amerikában rendezett két legutóbbi tornát pedig az argentinok. Mexikóban, 1986-ban éppen a németek ellen.
Brazíliának viszont bronzérmesként is új útra kellene lépnie, mert esetében sikerről már szó sem lehet, valamelyest talán a kudarc mértéke mérsékelhető.
