Ki lehet Neymar dublőre, az új Amarildo?

A történelem ismételheti magát: ahogy 1962-ben sztárja, Pelé, most Neymar nélkül lehet világbajnok Brazília.

Aymoré Moreira, a brazil válogatott szövetségi kapitánya lényegében ugyanazt a kezdő tizenegyet állította ki az 1962-es chilei világbajnokságon, mint amelyik négy évvel korábban – még Vicente Feola vezetésével – szétzilálta a mezőnyt a svédországi tornán. Gilmar, Djalma Santos, Nilton Santos, Zito, Garrincha, Didi, Vava, Pelé és Zagalo megmaradt a csodacsapatból, csak a sérült Bellinit váltotta Mauro, Orlandót pedig Zozimo. Moreira annyira babonásan ragaszkodott a négy évvel azelőtti győztes összeállításhoz, hogy még a különrepülőgép pilótája is ugyanaz a Bugner kapitány volt, mint aki annak idején Stockholmba repítette a selecaót.

Csakhogy a második csoportmeccsen, Vina del Marban, az Estadio Sausalitóban – miután az első összecsapást Mexikó ellen Pelé góljával és Zagallónak adott gólpasszával 2-0-ra megnyerték Mexikó ellen –, Csehszlovákia ellen beütött a krach. A második félidőben Pelé jobblábas lövése a későn vetődő Schroiff mellett telibe találta a jobb kapufát, majd amikor a „Király” rámozdult a visszapattanó labdára, fájdalmasan a jobb combjához kapott, és jelezte, nem tudja folytatni a játékot. Azaz folytatta, mivel akkoriban még nem lehetett cserélni, kiment a bal szélre, ott statisztált, a hátralévő időt lényegében tíz emberrel játszotta végig Brazília, és húzta ki a 0-0-ás döntetlent. Pelé nem is tudott már játszani a vb-n, utólag derült ki, hogy eleve sérülten vállalta a játékot, csak annyira akarta a második világbajnoki trófeát, hogy nem jelezte Moreyrának a problémát. (Pelé sérülése 1:30-nál a videón.)

Moreyra a természetes megoldást választotta Pelé pótlására, Amarildót, a Botafogo 22 éves balösszekötőjét tette be a „Király” helyére. 
„Amikor láttam, hogy Pelé megsérült, rögtön tudtam, hogy eljött az én időm. Minden játékosnak megvolt a helyettese a válogatottban, én voltam Pelé dublőre, plusz én a Botafogóban játszottam, s az új csatársorban – Garrincha, Didi, Vava, Amarildo, Zagallo – egyedül Vavá, az Atlético Madrid légiósa nem volt Botafogo-játékos” – mondta később Amarildo, a „Halovány Pelé”.

A harmadik csoportmeccsen, a nagyszerű spanyolok ellen – a legendás Mágus, az argentin Helenio Herrera volt a szövetségi kapitány, s a nemzetközi társulatban játszott a magyar Puskás Ferenc, az argentin Alfredo Di Stéfano, az uruguayi Emilio Santamaria és a paraguayi Eulogio Martínez – a továbbjutás forgott kockán olyannyira, hogy az európaiak hamar meg is szerezték a vezetést, miután Adelardo lövését Gilmar benézte. Sőt, a spanyol szélső, Collar hintába ültette Nilton Santost a tizenhatoson belül, aki fel is rúgta a csatárt. Bustamante chilei játékvezető, a pálya túlsó végéből a sípjába is fújt, majd megindult a tett színhelye felé. Santos rutinosan lépett egyet – kifelé, a tizenhatos vonalán túlra –, majd megadóan magasba emelte a kezét, jelezve, „Igen, én voltam!”. Bustamante megkajálta a trükköt, csak szabadrúgást ítélt tizenegyes helyett, s 0-2-ről már aligha fordítottak volna a világbajnoki cím védői. Így viszont jött Amarildo, A 71. percben közelről egyenlített, majd a 90. percben fejessel a győzelmet is megszerezte. Íme az utóbbi:

Az Anglia elleni negyeddöntő Garrincha jutalomjátéka volt, két gólt szerzett – egyet fejjel –, s Vava is betalált. Íme a 3-1 összefoglalója:

Az elődöntőben a házigazda Chile sem állíthatta meg Brazíliát, Garrincha és Vava is két-két gólt szerzett, a négyből három fejesből született, Toro és Leonel Sánchez rúgta a két chilei gólt.

A döntőt – az 1960-as Európai Nemzetek Kupája ezüstérmese, Csehszlovákia ellen – 3-1-re megnyerte Brazília. A meccs Amarildo mennybemenetelét hozta. Az első gól a szemfülesség iskolapéldája a torna legjobb kapusa, az Alberték szemét kivédő Villem Schroiff kárára. Amarildo észrevette, hogy a pozsonyi kapus beadást sejtve kimozdul, s lehetetlen szögből, mögötte a bal sarokba lőtte a labdát:

Ez egyébként az egyenlítő gól volt, hiszen a vezetést az 1962-es aranylabdás Josef Masopust szerezte meg, erre jött Amarildo, majd Zito gólja (Amarildo beadásából), végül egy újabb Schroiff-kapushiba nyomán Vava állította be a végeredményt.

Pelé cseppet sem irigykedett Amarildóra, így ölelkeztek össze a döntő után:

Amarildo összesen húsz mérkőzésen ölthette fel a brazil válogatott mezét, ezeken hét gólt szerzett. Később 1963 és 1967 között a Milanban, majd a Fiorentinában volt légiós, de a chilei vb-t leszámítva nem futott be fényes karriert. Életpályája kuriózuma egy 2008-as történet: 69 éves korában edzőnek szerződtette az América csapata, de egy hét után menesztették... 75 évesen él és virul, s nyilatkozik is, ahogy tette Neymar sérülése után:

„Akárki is lép a helyére, az illetőnek nem arra kell gondolnia, hogy Neymart pótolja. Őt nem lehet pótolni. Az illetőnek önmagát kell adnia, és arra törekedni, hogy legjobbját nyújtsa. Ha beválogatták Brazília világbajnoki keretébe, akkor az azért történt, mert megérdemli. Remélem, ugyanolyan szerencséje lesz, mint nekem volt 52 éve” – mondta Amarildo a Super Esportes brazil lapnak.

És mennyire igaza van!