Németország és Franciaország labdarúgó-válogatottja negyedszer találkozik világbajnokságon, egy fokkal korábban, mint az előző három alkalommal. Először, 1958-ban a bronzmeccsen a franciák nyertek 6-3-ra a címvédő ellen a négy gólt szerző Just Fontaine vezérletével; az 1982-es, hosszabbítás után 3-3-ra végződött, büntetőkkel a németek javára eldőlt elődöntő a vb-klasszikusok sorába emelkedett; 1986-ban, szintén az elődöntőben, Völlerék viszonylag könnyen nyertek 2-0-ra.
Tehát eddig 2-1 a németek javára. Bátorság lenne megjósolni, hogy ma egyenlítenek-e a franciák.
A két csapat nagyjából hasonló utat járt be a csoportkörben. Mindkettő játszott egy kiváló meccset – a németek a portugálokat verték meggyőzően 4-0-ra, a franciák pedig Svájcot 5-2-re –, a nyolcaddöntőben aztán megtorpant. Didier Deschamps együttese Nigériát búcsúztatta a vártnál nehezebben 2-0-lal, csak a hajrában feltörve az afrikai védelmet, Joachim Löw gárdája pedig egyenesen túlórára kényszerült Algéria ellen, hosszabbításban kicsikarva a 2-1-es sikert.
Ami után újraindult a polémia: jó ötlet-e Lahmot szűrőként szerepeltetni, Schweinsteigernek helye van-e a csapatban, a négy éve a Nationalelfet a hátán cipelő Özil miért árnyéka önmagának? Kérdések, amelyekre a németek kapitánya tegnap természetesen nem felelt, választ majd a mai meccsen kaphatunk.
Egyelőre csak abban lehetünk biztosak, hogy betegségéből felépülve Hummels újra elfoglalja helyét a védelem tengelyében. Az elmúlt napokban be is lázasodott, ezért nem játszott Algéria ellen. Nemcsak ő panaszkodik megfázásra, hanem a keret durván egyharmada, ám a csütörtöki sajtótájékoztatón Joachim Löw úgy fogalmazott, ez nem lehet akadálya csapat jó játékának. Nem meghűlés, hanem az Algéria elleni meccsen szerzett húzódás miatt az akkor lecserélt Mustafi viszont végleg kidőlt.
A franciáknál inkább a bőség zavara okozhat gondot, kérdéses, hogy Deschamps a németek ellen is egyszerre pályára küldi-e Benzemát, Pogbát és Giroud-t. A gólokat tőlük várják, a gallok játékát azonban egy törpe kakas határozza meg.
Természetesen ő nem más, mint Mathieu Valbuena. A franciáknak a nyolcvanas években volt már egy szó szerint hasonló formátumú játékosuk Alain Giresse személyében, aki 162 centi magas, Valbuena hivatalosan 167, de szerintem csak ha lábujjhegyre áll Lényegesebb különbség, hogy Giresse csak segédkarmester volt Platini mögött, Valbuena viszont kulcsfigura.
Érdekes, Deschamps eleinte kikérte magának, hogy az örökmozgó törpére bízza a csapatát. Amikor 2009-ben kinevezték a Marseille vezetőedzőjévé, átadólistára akarta tenni az irányítót, azonban a klub vezetői ragaszkodtak hozzá. Idővel Deschamps meggondolta magát, s nem csak a Marseille-nél, hanem 2012 óta szövetségi kapitányként a válogatottban is vezérszerepet szán a szupertörpének, aki meg is hálálja a bizalmat.
Ha annyira nem is múlik rajta a franciák teljesítménye, mint Messin az argentinoké, Valbuena nélkül nehezen képzelhető el a jelenlegi francia válogatott. A törpe kakas is nagyot tud csípni, talán még a sasra is képes ráijeszteni.