Brazíliában a vasúti közlekedés elenyésző, a távolsági buszjáratok viszont sűrűn közlekednek és kimondottan kényelmesek. Az utasközönség is minimum középosztálybeli, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy az ittenieknek a jegyváltáshoz kötelező társadalombiztosításukat igazolni
Az előző két hétben akár az indulás előtt egy órával is lehetett kapni jegyet a kiválasztott járatra, ma reggel azonban hiába érdeklődtem a legnépszerűbb társaságnál kora reggel, már nem volt szabad tikett Sao Paulóba, pedig este tíz és hajnali kettő között óránként húsz busz indul útnak. Szerencsére létezik konkurencia is.
Ugyanezt a brazilok a válogatottjukkal kapcsolatban már véletlenül sem mondják. Megváltoztak az igények és az elvárások. Közismert, hogy 1994-ben senki sem tudott szívből örülni a világbajnoki címnek, mondván, a selecao nem játszhat annyira óvatosan, alapvetően védekezésre berendezkedve, miként azt Carlos Alberto Parreira gárdája tette; Sao Paulóban meg is üzenték, ide ne jöjjenek a fiúk ünnepelni, mert senki sem kíváncsi rájuk.
A szép játékkal, a jogo bonitóval ezúttal is adós a brazil válogatott, amit azonban senki sem emleget föl. Egyedül Zico vette a bátorságot a Kolumbia elleni győztes meccs után, hogy megjegyezze: nem érti, Thiago Silva és David Luiz miért ívelte örökké Neymar felé a labdát ahelyett, hogy megjátszotta volna. Meg kell nyerni a világbajnokságot, ez az egyetlen cél és feladat, a mikénttel senki sem törődik.
Éppen ezért az elmúlt napok őrülete után Luiz Felipe Scolari igyekszik elterelni a figyelmet Neymarról.
– A legfontosabb játékosunk kiesett, de maradt huszonkettő a keretben, akik készen állnak arra, hogy megvívják a Németország elleni mérkőzést. Megvan az elképzelésünk, hogyan nyerhetjük meg a meccset, amit igyekszünk a gyakorlatban is megmutatni – jelentette ki határozottan a szövetségi kapitány.
Amihez persze a németeknek is lesz néhány szavuk.
